A SZEGEDI NÉMA MESTER MINDENTUDÓ KÖNYVE (I)

A szegedi Néma Mester tudákos volt, értett lóhoz, asszonyhoz, bortisztításhoz és meg tudott gyógyítani mindenféle betegségeket. Fő orvossága a fokhagyma volt, amivel úgyszólván minden betegséget ki tudtak gyógyítani őseink, még a gyávaságot is.
„A’ régi vitéz Magyar Eleink mindenkor nagyra betsülték a fog-hagymát — írja a Néma Mester — kivált azért, hogy a vitézeket bátrabbá tenné és a részegséget tartóztatná“.
A Néma Mester könyvében, amely Írattatott S … E … által Szegeden a Magyar Nemzetnek javára és második megbővített kiadásban is megjelent 1803-ban, az asszonyokkal tartandó házasságbéli békességnek tizennyolc szigorú törvénye vagyon, amelyet a rossz asszonytartó férjek — ha megtartanak, könnyűszerrel fogják tudni megőrizni asszonyaikat békés házi örömeik számára.
Az első törvény azt mondja: A férjfi az ő haragos és morgolódó Feleségének természetét békével szenvedje el, mert semmi kígyó nintsen e földön olly mérges, mint a megharagutt Asszony-állat. Hogy ez a tétele mennyire igaz, Bölts Senecára való hivatkozással is megerősíti, aki azt mondja: „a haragot egyfelől dorgálni, másfelől bábosgatni, semmi nem egyéb ingerlésnél“.
Egy másik törvény szerint: „Arra is gondja legyen a Férjfinak, hogy a Felesége semmi dologban a tzébul ki ne hágjon; tudniillik se úgy bé ne rekessze, hogy mindenkor otthon kellessék ülni, se pedig annyi szabadságot néki ne adjon, hogy minden kitsihy okból széllyel futkosson és járjon. Mert a széllyel-járó Asszony-állat mind az ő hírét, s nevét, mind pedig az ura marhátskáját veszedelembe ejti.
Meglássa azt is a Férjfi — mondja a következő törvény —, hogy valamiképen az ő Urához való szemérmetességét az Asszony-állat el-ne veszesse. Mert a melly Asszony egyszer az Urához szemtelenül kezdi magát viselni, az annakutánna valóban szemtelenné kezd lenni. És arra is gondot viseljen a Férjfi, hogy tellyességgel minden jószágát s marháját ne bízza Feleségére és ismét azt se tselekedje, hogy az semmivel ne bírjon.
Mert ha tellyességgel mindennel bírni kezd, keveset szaporodik az Ura marhája ’s jószága. A Férjfi néha az ő Feleségének vidám ortzát mutasson ‘s néha pedig szomorút. Mert olly természetek vagyon az Asszony-állatoknak, hogy a vidám ortzájú Férjfiat szeressék s a szomorútól féljenek. — És olly tűrő és szenvedő légyen a Férjfi, hogy ha valamit fog véteni az ő Felesége, nem egyebek előtt, hanem csak magok köztt fedje meg őtet. Mert a melly Férjfi az ő Feleségét mások előtt feddi és dorgálja, “szintén úgy tselekszik, mint a ki felpök az égbe és az ő maga nyálát ortzájára veszi. — Megtartóztassa magát a Férjfi, hogy az ő Feleségét meg ne verje: mert a melly Asszony az ő Ura haragos szavával és feddésével meg nem jobbul, ha szintén korbátstsal, páltzával, avagy kard lapjával rongálod is meg, de mindazonáltal soha jobb nem lészen. Azt mondja Marcus Aurelius: Gyakorta intse, ritkán dorgálja és soha meg ne verje Ember Feleségét. — Azt tselekedje a Férjfi, hogy ha szintén rút Felesége vagyon is, de mindazáltal mindenkor szépnek mondja és hitesse el vele, hogy igen szép és ékes ábrázatú s termetű.
Mert semmiből nagyobb Háborúság az Házas emberek között nem támadhat, mint abból, hogy őtet az Ura az ő rút személye miatt megvetette. — Aprólék dolgokban engedjenek a Férjfiak az ő Feleségek kívánságának.
Mert inkább örül az Asszony szintén egy hazugsággal nyert győzedelemnek is, hogy sem mint két vagy háram száz forint nyereségnek.
Mit tagadjuk? — rút és kemény igazságok ezek, de igazságok, ezért nevezi is őket a Néma Mester törvényeknek. Nagy bölcs volt a Néma Mester, amit könyvének számtalan helyével bizonyíthatnánk, de itt csak egy bölcs tanácsára akarom fölhívni a figyelmet, előre is figyelmeztetvén a nyájas olvasót, különösen a korcsmárosokat, hogy ezt a tanácsát ne fogadják meg. A bornak édesen-tartására ugyanis a következőket ajánlja: Must korában tégy belé három vagy négy font fekete ónt, édesen marad. — Az én példányom egykori tulajdonosa, Hegedűs József, jó vastagra faragott lúdtoll-pennával, gubicsból készült szép barna tintával haragosan agyonixelte ezt a két sort és a lap szélére oda kanyarintotta jó nagy betűkkel: „S csak igyad, majd elpatkolsz“.
Hát ennyit érnek a régi bölcs Néma Mesterek tanácsai.

(Folytatjuk)

Forrás: Trócsányi Zoltán: Magyar régiségek és furcsaságok. Dante kiadás, 1924.