Cseke Gábor: Tíz szép szó az olvasótól (3)
Az RMSZ/Színkép felhívására beérkezett válaszok (folytatás)
Király Zoltán (Lugos) – édesanya, szerelem, család, szabadság, egészség, csók, köszöntő, mosoly, nyár, magyar.
Király László Zoltán (Lugos) – szél, nyugalom, csend, béke, zene, szeretet, gondolat, hajnal, fény, törődés.
Szatmári Ferenc (Medgyes) – édesanya (más nyelveken csak „anya” alakban ismert/használt), béke, hit, fehér, szűz, élet, szív, becsület, gyerek, virág.
Szekernyés Irén (Temesvár) – áldás, dal, lélek, mosoly, sirály, liliom, ünnep, bőség, magyar, margaréta.
Péter Izabella (Csíkszereda) – én, száll, tavasz, láng, gyöngy, anya, álom, ég, ember, mese.
Léstyán Dénes (Csíkszereda) – Felhívásuk nyomán gyűjtögettem nyelvünk szép szavait, és – magyartanárként – próbáltam rendszerbe állítani a kiválasztottakat. Végül közel száz, szépnek ítélt szó közül a tíz legszebb sorrendje, szubjektív módon, a következő: szív, csók, dallam, viola, hajnal, csillag, zászló, láng, villám, csillan. A rangsorban ezeket követik: szikrázó, harsona, orgona, hegedű, dalol, hullám, alkony, holdsugár, bíbor, sóhaj, lomb, kőszikla, sirály, zokog.
Név nélkül (Marosvásárhely) – remény, szív, lélek, gyöngy, anya, kisded, feleség, csók, parázs, varázs.
„Mama” (Szentábrahám, Hargita m.) – hazám, Erdély, édesanyám, istenem, szív, szeretet, gyermekem, tavasz, virág, élet.
Eiben Tiberiu (Nagykároly) – haza (bensőséges kapcsolódás egy adott országhoz), nemzet (ugyanazon néphez való tartozásom), szivárvány (égi tünemény, a frissesség jelképe), napsugár (az élet egyik feltétele), élet (emberi létünk), szeret (egymáshoz fűződő bensőséges kapcsolat jele), virágzik (a tavasz, új élet kezdete), becsület (viszonyulás embertársunkhoz), harmat (reggeli frissesség, a természet szépsége, üdeség), leányunoka (életünk folytatása).
Finta Béla (Székelyudvarhely) – Örvendetes ez a kutatás, hisz nyelvünk szókészletében búvárkodhatunk. Közel egymilliós, kincses szótárunkból nehéz 10 szép szót kiválasztani. Melyik a szép és az miért szép? Természetesen a vélemény egyéni lelkivilágról tanúskodik, szubjektív színezetű megítélés nyomán. Ízelítőnek: alkony, balzsam, bimbó, csermely, csorgó, illat, harmat, kikelet, pehely, szellő (10 szép szó a természeti jelenségek világából), Sándorházi, Szigetvári, Szamosközi, Abigél, Bíborka, Csengele, Ibolyka, Gyopárka, Hajnalka, Orsolya (10 szép család- és/vagy keresztnév), árvalányhaj, cseppkőharmat, fagyöngy, földmájuskút, hazanéződomb, gyepűsátor, halványpiros, rózsafüzér, szentjánoskenyér, leszentül a nap (10 szép összetett szó vagy kifejezés). Végül, 10 szép szó: ballada, bíbor, hajnal, hintó, párta, pirkad, pille, selyem, mosoly, szivárvány. És a legszebb: róna.
Simon Jánosné Szabó Irma (Dés) – édesanyám, gyermekem, szerelem, áldozat, haza, béke, reménység, hűség, igazság, tudomány (értelmi szépségűek, elhangzásuk felvillanyozza lelkünket, szívünket).
Simon János (Dés) – szív, szabadság, szerelem, béke, bátor, bölcs, világ, virág, vitéz, erény (ezek hallatán magasztos mosoly kerül ajkainkra, a lélek kilopja magát a szemünkbe).
Simon Vivien (X. oszt. tanuló, Dés) – édesanya, fény, remény, csillag, végtelenség, győzelem, boldogság, béke, gondolat, alkotás.
Veres Gheorghe (Bodos, Kovászna m.) – anya, gyerek, szeretet, csók, tűz, vér, szív, nap, víz, hit.
Tapody Lukács Ottó (Tasnád) – Felsorolom azt a szépnek tűnő 10 magyar szót, melyeket csak úgy kapásból választottam ki, hiszen olyan sok van, hogy az embernek a hangulatától függ, éppen melyiket választja. Íme: andalog, bandukol, csicsereg, eped, harsog, illeg, kikelet, libben, gyűszű, harmat. Igaz, ezek közül a legtöbb ige, de a főnevek esetében oly sok szép, dallamos magyar szó van, hogy szinte lehetetlen közülük választani. Szép a nyelvünk, attól is, hogy legtöbb szavunknak dallama van.
Simó Edmund (Sepsiszentgyörgy) – Ha játékosan, Kosztolányi példáját követve ki akarnánk választani – csak úgy, kapásból – a legszebbnek vélt tíz magyar szót a szókincsünkből, akkor nem tíz, nem száz, hanem ezernél is több százszorszép szó tódulna ajkunkra, alfabetikus sorrendben végeérhetetlenül, úgymint: alma, arc, ajak, Amál, alom, álom… – és így tovább az ábécé utolsó betűjéig, mert még az x vagy az y is gyönyörű, ha magyar… Az ábécé betűi szerint általam szubjektíven kialakított szép szósorokból kiválasztott „legszebb” tíz szót egymás mellé / alá írva olvastam össze. Ez kerekedett ki a kísérletből: Álom béke, cérna csata / Dongó élet, fény galamb / Harmat ige, járom koporsó / Lanka magyar, néma öröm / Pihe röppen, sólyom sajog / Tövis ugar, véres zsindely. Ebben a véletlen által írt „vers” soraiban ott érzem a magyar sors minden szépségét és gyötrelmét. Ha pedig 24 szavából kellene kiemelnem a „legszebb” tízet, ezek lennének opcióim: álom, csata, fény, harmat, járom, öröm, pihe, sajog, ugar, vér(es).
Csergő Margit (Székelyudvarhely) – békesség, szeretet, nyugalom, egészség, család, születés, anya, gyerek, élet, természet.
Kristóf Emese (Ploiesti) – gyöngy, testvér, lélek, csobogás, kökény, ringat, halovány, hajnal, virág, katibogár.
Antalné Jakabos Mária-Magdolna (Dicsőszentmárton) – magyar, anya, unoka, élet, egészség, haza, becsület, kitartás, szeretet, tudás.
Név nélkül (Marosludas) – hang, galamb, lomb, hív, dong, szép, zene, illan, álom, dallam.
Mészáros Imre (Székelyudvarhely) – anya, apa, tavasz, tél, kedves, megbocsájtás, élet, lendület, tűz, szeretet.
Blága Mihály és Katalin (Brassó) – Családi alapon összegyűlt szavaink: rózsa, nyár, gyümölcs, virág, Szende, dal, lélek, játék, élmény, művészet – szeretet, szelence, rekettye, pásztor, orgona, kikelet, cinege, csengettyű, irgalom, kakasmandikó.
Keresztes László (Kajántó, Kolozs m.) – Nem Kosztolányi stílusában (ott csupa egymagánhangzósok szerepelnek) jelölök meg tíz szép szót – nekem az olyan szavak tetszenek, melyek jelentésükben hordoznak valami szépet, tehát nem alakilag vagy a magán- és mássalhangzók egymás mellé kerülése miatt szépek. Tehát: Boldogasszony, gyöngyharmat, napáldozat (tán még szebb a napszentület), hajnalpír, kristálytiszta, szántóvető, vacsoracsillag, napsugár, telehold, szőlőfürt.
Péter István és Margit (Székelyudvarhely) – fű (a természettől ne szakadjunk el), fa (a levegő és víz mellett ősi éltetőnk), fül, fej, víz, vár (történelmi rezonanciájú, sok városunk nevében jelen van), kő (erőt, keménységet fejez ki), éj, szem, szül + szív.
Simon Vencel (Gyergyószentmiklós) – tisztelet, megértés, normális életelv, folytonos harc, győzelem, jókedv, jó egészség, önuralom, szerencse, hűség – könnyen és hamar felsoroltam őket, már gyermekkoromban fészket vertek az agyamban. Valamikor a szeretet szó tetszett a legjobban, aztán átvette a helyét a tisztelet, ez utóbbi útján jutottam el a megértés felemelő érzéséhez, valamint a normális életelv, a folytonos harc és – keretében – a győzelem szükségességéhez.
Kudelász Ildikó (Sepsiszentgyörgy) – Mindjárt a ’89-es fordulat után – más vonatkozásban ugyan – magam is írtam a témával kapcsolatosan egy jegyzetet, amely a Háromszék 1990. január 24-i számában jelent meg. Ebből idézek néhány részletet: „Paul Valéry a tíz legszebb szó közé nem vette be a szabadságot. … Nem sorolta be Kosztolányi sem (…). Ki-ki összeállíthatja a maga szócsoportját, de a szabadságot nem lehet kihagyni belőle. Az embernek egyenes gerinccel kell élni, becsülettel önmagáért és másokért, Ezt pedig csak szabadságban lehet. Ion Creanga vagy Arany János nyelvén ejtsük is a szót ebben a közös hazában – barátok a bajban és az örömben –, óvjuk most már ezt a drágán kivívott szabadságot.”. Így vallom ma is. * Azt, hogy valóban melyik a tíz legszebb szó, konkrétan valószínűleg senki nem tudná leszögezni. Ki-ki egyénisége, ízlése, alkata szerint keresgélhet. Én is ezt tettem, de mert nem vagyok túlzottan gyakorlatias ember, inkább elvontra sikeredett az „összeállításom”: Isten, napfény, öröm, anya, könyv, remény, kisherceg, szabadság, költészet, természet. A nyelvi játék kedvéért pedig íme egy ráadás is: Krisztus, kereszt, kelet, kehely, könyv, kultúra, korall, kristály, Kárpátok, Kolozsvár.
És itt egy később befutó elmélkedés:
Reagálás a „10 szép szó” akcióra
Egy csöpp fonológia is szükségeltetik
Jelölt és jelölő örök összefonódása válik élesen láthatóvá a szép szavak vetélkedésében. Mitől szép a szó? Melyik jellemzője nyom a legtöbbet a latban: a zeneiség, a mássalhangzók csoportosulása, a magánhangzók játéka, netán a hossz? Akár a hossz is szerepet játszhat, lásd például Kosztolányi rangsorát: egy- vagy kétszótagosak mind. Avagy nem a jelölő, hanem a jelölt, az értelem és az általa hordozott érzelmi többlet a döntő? Ismét Kosztolányihoz fordulok: nála ez is egyértelműen igaz, hiszen az ő prozódiai elképzelései alapján semmi nem indokolná a szív választását. Való igaz, az „sz” hang keveseknek kedvence. Az említett prozódiai elképzelések miatt azonban mégsem dől a mérleg nyelve egyértelműen a jelentés szépsége felé. Holtversenyben áll a hajolaj és a gyöngy, a lanolin meg a szív.
Véleményem szerint egy csöpp fonológiát is kell vegyíteni a gondolkodásunkba ahhoz, hogy valamelyest pártatlan eredmény születhessen, különben ismét oda lyukadnánk ki, hogy „szép az a szó, ami nekem (érdek nélkül stb.) tetszik”. Fonológiailag ugyanis a mi nyelvünk nagyon gazdag a maga családján, a finnugor nyelvekén belül. Legismertebb példa a finn, amelyiknél másfélszer több hangunk van. Az affrikáták családját tekintve például kereken nyolc megfelelője van nyelvünkben a jellegzetesen pösze finn sz hangnak, s épp e pöszeség miatt gyakorlatilag mind a nyolc megfelelő hiányzik a finnből, ahogy sok más finnugor nyelvből is. Nem beszélve a hosszú magánhangzóinkról, amelyek ha léteznek is több más finnugor nyelvben, nem mindenütt szerepelnek fonémaként, lásd például az észt nyelvet. Éppen ezért az első jelöltjeim a szép, mert ritka szavak családjában a csizmaszár, mangódzsúsz, cipőfűző és műkőkészítő. Természetesen más szavakat is választhattam volna: műfű, csősznő vagy akár dzsúdó, esetleg edzőcipő. Hiszen végső soron már ezek is elfogadott, a helyesírási szabályzat által listázott szavak, melyekre büszkének kéne lennünk, hiszen íme, népetimológiás formában épültek be a köznyelvbe, és nem a köznyelvet alakították a maguk képére. Ez egyértelmű, hiszen az átlagos beszélő nem ismerné fel – teszem azt – a dzsúszt a juice-ban.
A következő szempontom az elkerülhetetlen érzelmi kritérium. Visszakeresem legfrissebb írásaimban, hogy melyik szavakat használtam a leggyakrabban kulcspozícióban, és meg is vannak a személyes totemjeim: Ágnes (Eszter, Lilla), csend, halom (shalom, alom, álom, unalom), langy (konty, hangy). Minden bizonnyal más lenne a lista, ha a militánsabb cikkeim akadtak volna a kezembe, de nem, a halkszavú verseim voltak.
És végül két, szabadon választott, kedvenc magyar „szó”, kommentár nélkül: égteklelkembenkisrőzsedalok, illetve miértcsodálkozolcsodálatos.
Móra Zoltán
Végszó helyett: Talán a mottóként idézett Seress Rezsőnek is igaza lehet a szeretettel… Különösen így, karácsony felé…
És ne feledkezzünk meg erről a szép szóról sem: szerkesztik Ignotus Pál és József Attila
Forrás: urszu2.blogspot.ro
Pusztai Péter rajza