1997

„Legkésőbb kilencszáznyolcvan körül nyilvánvalóvá vált, hogy Korniss Péter nem népviseletet, nem folklórt, még kevésbé Erdély-nosztalgiát fényképez. Ha voltak addig csak honfibút és parasztromantikát látó hívei (mert bőségesen voltak), meg az előbbiekért munkáját idegenkedve fogadó gyanakvók (szintén bőségesen), azoknak A vendégmunkás megjelenése után csalódniuk kellett.
Az ingázót-ingázókat bemutató ciklusban csizma és bocskor helyett sáros bakancsokat, szénagyűjtés helyett útkövezést, pingált bútor helyett a munkásszállás bádogszekrényeit lehetett látni, de mindezt – az emberi realitást – felfedezhette Széken, Kalotaszegen is, aki akarta.A fejkendős iskoláskislányok irdatlan, kilátástalan sársivatagban igyekeztek hazafelé, a lékben mosó asszonyok bocskora odafagyni látszott a jégen, a már-már rokokó hercegnő Szénaforgató lány lendületes, kemény koreográfiában markolta a favilla nyelét…

…Méltó utóda a szociofotónak (is), de nem szociofotós, amint sosem volt dokumentáló néprajzi fotográfus sem. Ahogyan erdélyi képeiben fogyatkozó népéleti/viseleti bensőségek tompították, modulálták a súlyos, munkás életet (és viszont), a féligmunkás ciklusában is egy-egy képen belül teljesedik ki a keserves, meg a keservesen is elviselt emberi élet…”

Rózsa Gyula műértő elemzése Korniss fotográfiáiról az Új Népszabadság blogján olvasható. / Korniss képei a következő tárlatokon láthatók: Folyamatos emlékezet, Magyar Nemzeti Galéria; Hosszútáv, Várfok Galéria; 2018.január 7-ig, illetve 20-ig.