A családi „közgyűlés” nem tűnt vészesnek, apu és anyu arca nem volt mogorva, inkább kedves. Laci legalább is így látta.
Apu kezdte, s közben szürcsölgette a sörét:
– Lacikám, két hónapot ülünk itt nagyiéknál, egy dologra kell nagyon figyelned, amikor kimész a kapun, mindenkinek köszönnöd kell, így illik. Itt van Béla, az unokatestvéred, ő elmagyarázza, hogyan kell azt. Béluci, gyere be egy kicsit.
A bevezető után, Béla és Laci halászni indultak.
Béla magyarázott:
– Itt falun nem jó napot kívánunk, hanem ha valaki református, annak Békesség Istentől, ha katolikus, akkor Dicsértessék a Jézus Krisztus.
Laci egy percre megállt:
– Honnan a jó bánatból tudjam, ki református és ki katolikus?
Béla legyintett, hogy az egyszerű:
– Most például lemegyünk a faluvégére, a Marthoz halászni, s amikor jön valaki, súgom neked, hogy Békesség, vagy Dicsértessék. S te köszönsz elsőnek, majd én következem. Így a falu megtudja, hogy milyen jól nevelt gyerek vagy, majd elmondják Berta mamának, ő pedig megdicséri apádat, s apád ad neked egy pálcikás fagyira, vagy málnaszörpevalót. Kétszer, háromszor megismételjük, főleg este, amikor az emberek kiülnek a padra, s nyert ügyünk van.
A köszönési menetnek jó végeredménye lett, sok hal köszönt vissza: hét pisztrángot, három márnát és két balintot fogtak, az aprólékot nem számolva.
Díjkiosztós nem volt, elszontyolodtak, de jött a vasárnap.
Lementek a kulturig és visszajöttek. Figyelmesn kösöntek mindenkinek. Hétfőn délután apu behívta a fiát és a keresztfiát:
– Hallom, hogy rendesen köszöntök mindenkinek, s nem is akárhogy, na, csak így tovább, itt van egy ötös…
Béla és Laci alig tudták türtőztetni magát, hogy ne az öreg előtt törjenek ki, üdvrivalgásba.
A falu végi kurta kocsmában, a csordát várva a férfiak iddogáltak, a nők kávéztak és tésztáztak. A pálinka által feloldott hivatalosságát félretéve megszólalt a polgármester:
– Jópofa ez a két suhanc, a Lacika és a Béluci. mindenkinek előre köszönnek és úgy hogy még vallásukat is tisztelik, csak azt nem tudják, hogy ebben a faluban én az egyedüli ortodox vagyok, és nem Kocsis, hanem Cocis, de szép tőlük, így kell ezt csinálni.
A faluvégiben hirtelen csönd lett.
A gazdasszonyok összeszedték a csészéket, tányérokat. A gazdurak kihörpintették boraikat, mert úgy tűnik, hirtelen jönni kezdett a csorda, bár még a kolompszó sem hallatszott….
Béla és Laci a községközpontból gyalogolt haza a faluba a Felszeg felé, amikor a polgármester jött szembe velük, Illedelmesen köszöntötték: Doamne ajută.