Az osztrák főváros I. kerületében, kőhajításnyira a császárok egykori palotájától, a Burgtól született gróf Széchenyi István (1791–1860). A Herrengasse 5. szám alatti épület, az egykori szülőház falán 1966 óta kétnyelvű márványtábla örökíti meg a 19. század magyar polgári átalakulása legmarkánsabb alakjának emlékét. 
Széchenyinél többet valóban kevesen tettek a haza előmeneteléért. Nevéhez fűződnek az 1830-as évek reformtörekvéseinek programadó művei: a Hitel, a Világ és a Stádium (utóbbit a cenzúra megtiltotta a birodalmon belül kinyomtatni). Gyakorlati ország-gyarapító tevékenységére emlékeztetik ma is a késői nemzedékeket a folyamszabályozások, a Tudományos Akadémia, a Lánchíd.

Bár ő reformokkal, Kossuth Lajos pedig radikális lépésekkel képzelte el a nemzet felvirágoztatását, a 48-as forradalom vezetője nagyra becsülte Széchenyit. Kossuth ezt írta róla: „Ujjait a kor ütőerére tevé és megértette lüktetéseit; és ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak…”

Életének utolsó évtizedét Széchenyi István szülővárosától, Bécstől nem messze, Döblingben töltötte, egyre elhatalmasodó betegségével viaskodva. Az ottani ideggyógyintézetben – nem utolsósorban a császári rendőrség ismétlődő zaklatásainak hatására – önkezével vetett véget életének.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban