Most minden egyes gondolatomat leírom. Nehéz lesz, mert elromlott a space-em. Állandóan vissza kell menni és leütni ötször-hatszor. Vidámkodni kéne, persze nincs kedvem, hogyan is lenne? Már rég nincs szilveszterkor, mióta egyedül köszöntöm az újévet. Próbálom győzködni magamat, hogy ez nekem jó, persze nem jó, másnak se az.

Játszom a konyhában, kirántom azt a húst, amit karácsonyra vettem, de nem sütöttem meg, mert nem is voltam itthon, és nem lett volna ki megegye. Csak a jövés-menés volt, nem is sütöttem-főztem semmit, fenyőfát se vettem, elmúlt, mint minden, aztán kész.

Krumplit is sütök, kiporszívóztam végre, azt játszom, hogy vendégeket várok, mint egykor otthon, a szobában, amikor bevittem a hokkedlit és rajta megterítettem a babáimnak. Már akkor is egyedül játszottam, sose jött hozzám senki. Most se.

Mióta anyám meghalt, egyedül szilveszterezem. Hívogattak ugyan a rokonok eleinte, de visszautasítottam. Nekem a szilveszter mindig a saját családom körében volt a legszebb, és most is velem van az egész családom, csak odafönt. Nagy lehet ott a tolongás, nekem itt lent bőven van helyem, szaladgálhatok a lakásban.

Egyöntetűen szürke az ég, de most megjelent rajta egy kis rózsaszín csík… Nézegetem P. kristályait, amiket reggel küldött, felemelik a lelkem. Ő a hercegnőt szereti, akinek mesélem magam, hisz a mesékben. A space változatlanul beragad, a krumpli kicsit odaég. T. az egyetlen, aki már kívánt boldog újévet. Idén nem lesz újév. Ez a régi fog folytatódni.

Pezsgőt se vettem. Kinyitom a bort, amit Z-től kaptam karácsonyra, elég az, ha le akarom magam inni. Eszembe jutnak azok, akiknek van anyjuk, van gyerekük, testvérük, párjuk. Vagy ezek közül legalább egy. Jó testes a bor.

Az égen a rés egyre nagyobb. Talán már beférek. A space továbbra is leragad. A krumpli is.

Ez az én testes borom. Pászka is van hozzá, azt rágicsálom. Nem vagyok éhes. A könnyeimet nyelem, jóllakom velük.

2010.12.31.-2011.01.01.

1. Rozek Enikô:
   2011. január 3. 15:33

   Kedves Éva,azt hiszem igaza van mindenben,mert jómagam is azt tapasztaltam az elmúlt napokban,hogy mindenki olyan lehangolt.Nekem legalábbis úgy tûnt.Valószínûleg mindenki tart ettôl az évtôl,talán jobban mint az elmúlt esztendôkben.
   Én már korábban is olvastam ezt az írását,de úgy gondoltam,hogy megadom a férfiaknak az elsôbséget abban,hogy köszöntsék ez Új Évet,de mivel eltelt már három nap,talán már nem lesz túl korán,de túl késô sem,hogy egy szebb és jobb esztendôt kívánjak Önnek és mindenkinek aki a Káfé-ra ellátogat.B.Ú.É.K.2011

2. demivanna:
   2011. január 3. 15:42

   Kedves Enikő! Mind a magam, mind a káfésok nevében köszönöm szépen, a jókívánság sosem jön rosszkor. Elárulom, a férfiak még ilyenkor alszanak…:-))) Fő az optimizmus – és remélhetőleg nem ég oda.

3. Dr.Gatty:
   2011. január 7. 15:06

   Én sosem alszom. Csak mindig felejtek.