Két figyelemre méltó párbajügyről hallottunk tegnap. Az egyik párbajt két cigánynak kellett volna megvívnia, a másikat két közüzemi igazgatónak. Egyelőre egyik párviadalból sem lett semmi, és ezt nem is nagyon bánjuk…
Legfeljebb csak a két cigányprímás tervezett párbajáról lehetne néhány elismerő szavunk. Ezek a derék muzsikusok ugyanis nem fegyverrel akartak megmérkőzni, hanem saját szerszámukkal. Hegedűpárbajt akartak vívni, hogy kiderüljön, melyikük tud jobban hegedülni. Ha az effajta párbajok általánosakká válnának, meg lennénk elégedve. Igen: csakis a munka párbajára van szüksége az életnek…
Mindenkinek jogában áll akár élete kockáztatásával is nagyot alkotni. Föltéve persze, ha tud. Javasoljuk az összes lovagiaskodóknak, hogy térjenek át erre a fegyvernemre. Tehetségpárbaj háromszori, tízszeri, vagy akár százszori alkotásváltással, végkimerülésig. (Tehetségpárbaj. 1938. január 13.)