Két vers egy témára – Hadnagy József és Albert-Lőrincz Márton
Albert-Lőrincz Márton: (Már nincs)
„Ami VOLT, az az idők idejéig
megmásíthatatlan és/de
ugyanakkor nincsen már!”
Király V. István
Tagadhatatlan,
hogy az idő óralapja
akkor vált izgalmassá számomra,
amikor tudatára ébredtem,
hogy másképpen szól kisfalum harangja,
mint a kisvárosomé,
más a derűje s szomorú kongása.
A „már-nem lét”
nem csak nándorfehérvári emlék.
Múlt és bizonyíték.
Én is megszülettem,
és igazolom, hogy keresem,
(hisz belevettettem)
a Semmit. Nincsen már.
Megmásíthatatlan.
Hadnagy József: Semmi-e a Semmi
Semmi-e a Semmi?
Ez itt a kérdés –:
rokon a hiánnyal,
az örökké szomorú
csillagasszonnyal,
ki összefekszik a sötétséggel,
hogy gyermeke
– a még nincs – valamivé váljon,
s rokon a ninccsel,
melyből felhők születnek folyton,
s azokból összeilleszkedésre
ítélt világok,
a már nincs csillaghalmazában…