Furcsa és távoli hang a Nobel-díjas Szent-Györgyi professzoré, aki most Szegeden beszélt. Szinte egzotikusan hatnak napjainkban az ilyen kijelentések: „Nem az a lényeg, hogy a magunk nemzetségét, faját vagy pártját helyezzük mindenki más fölé, hanem az, hogy a tudást helyezzük a tudatlanság fölé, a képességet, a szaktudást, a tehetséget a protekció és a pártérdek fölé, a szeretetet a gyűlölet, a megértést a marakodás, az építést a tombolás fölé.” A szellemi szabadságról is sok szó esett ebben a beszédben, mely – legyünk őszinték – szokatlan. Egészen ritka az értékelésnek ez a módja, mely nem származás és pártérdem szerint osztályozza az embereket, hanem tudás és képesség szerint. Kissé valószínűtlenül hat a szellemi szabadság követelése is ebben a korban, mely többre értékeli a vakhitet a kritikánál, az egyhangú helyeslést az őszinte véleménynyilvánításnál. És egyáltalán: ki törődik ma szellemi dolgokkal? Egészen másról van most szó, apró és heves indulatokról, gyűlölködésekről, szellemi és lelki elzárkózásokról. A türelmetlen szektaszellem nagy napjai ezek. Az emberek minden találékonyságukat és ötletességüket arra fordítják, hogy új lehetőségeket teremtsenek egymás elnyomására, bántalmazására, megrövidítésére. (A szektaszellem ellen. 1938. április 8.)

Folytatjuk

1. Ágoston Hugó:
   2017. november 29. 00:50

   Telitalálat most ebből idézni – a szektaszellem ellen.

   „Nem az a lényeg, hogy a magunk nemzetségét, faját vagy pártját helyezzük mindenki más fölé, hanem az, hogy a tudást helyezzük a tudatlanság fölé, a képességet, a szaktudást, a tehetséget a protekció és a pártérdek fölé, a szeretetet a gyűlölet, a megértést a marakodás, az építést a tombolás fölé.”

   Valmi közben nagyon elszúródott.