A budapesti idegklinikára felszállítanak egy kocséri családot, melyet betegesnek találnak, mert egy év óta nem beszél. Valamilyen sérelem miatt önként némaságot fogadott ez a parasztcsalád, és azóta is kitart ebben a szótlanságban. E magatartás szokatlan, de talán nem egészen értelmetlen. Végre is mit mondhatnának a világnak ezek az emberek? A legtöbb szöveg, mely a világban elhangzik, többé-kevésbé felesleges és reménytelen. Mégis mindenki beszél, hangosan, lázasan, kiapadhatatlan szóbőséggel. Óriási könyvtárakat tölthetne meg az a sok felesleges szöveg, ami naponta elhangzik a világban. Rengeteg olyan ember beszél, aki jobban tenné, ha hallgatna. Az ilyenek azonban élvezettel hallgatják saját hangjukat, teleharsogják verle a levegőt, tönkreteszik vele a nyugalomra vágyók idegeit. Miért nem tanulnak egy kis csendességet a kocséri családtól? (Vegyenek példát! 1938. július 10.)

Folytatjuk