Bizonyára mindenki osztatlan örömmel veszi tudomásul a vurstli századik születésnapját. Nem is hittük volna, hogy ennyi idős már ez a kedves, nép szórakozóhely. Az ilyen intézmények nem patinásak és nem ünnepélyesek, a mutatványosbódékat nem veszi körül a hagyomány légköre. És mivel mindig fiatalok járnak ide, az ember azt hiszi, hogy a hely is fiatal. Kétségkívül fiatal is: és hogy már száz éve fiatal, ez csak mellette szól. A centenárium alkalmából szeretettel gondolunk a ringlispílekre. A hintáslegényekre, a mindenkori Liliomokra, a kikiáltókra, a filléres színházak bohócaira és artistáira, akik kemény, nehéz munkával, gondokkal küzdve szórakoztatják naponta a szegényeket. Szeretettel gondolunk vissza a vurstli sok nevetésben, sok kedves, szerény örömben lezajlott évszázadára. Elmondhatjuk, hogy tudomásunk szerint ez az egyetlen intézmény, mely száz év alatt sohasem okozott senkinek csalódást vagy bánatot. (Egy százéves intézmény. 1938. július 14.)

Folytatjuk