Versgyűjtemény, antológia – jaj, de potom áron (1 lej)!
És benne micsoda versek! Micsoda tűz lángol bennük!
Bikády György 1972-es világlírai válogatása ma is nagy kincs: a mámor költészetét dokumentálja.
Költői módszerekkel vezet el oda, hogy még aki nem kortyolt valamilyen kábító nedűt, az is értve értse, miért ittak és isznak nyakra-főre a poéták – és a nem-poéták.
A legnemesebb értelemben vett irodalom ez – és nem kocsmaköltészet ám! -, garancia erre a sok-sok világ- és magyar irodalmi név, számos rangos műfordító, s maga a könyv, amely ma már igazi ritkaság, s amelyből egy példány – szívemhez szorítom büszkén – az enyém! (csg)

Gárdonyi Géza: A bor legendája*

Szólt az Isten: „Kedves fiam, Noé:
Itt a szőlő, kóstold meg, hogy jó-é?”
Felelt Noé: „No, megöregedtem,
de ilyen jó bogyót még nem ettem.”

Szól az Isten: „Kedves fiam, Noé:
A csípős must, hadd lássuk, hogy jó-é?”
Felelt Noé: „Ihaj! Csuhaj! Sári!
Három istent kezdek immár látni!”

Szól az Isten: „Kedves fiam, Noé:
Hát az ó-bor, hadd lássuk, hogy jó-é?”
Felelt Noé: „Iszom reggel óta:
Gyere pajtás, van még a hordóba!”
————–

*Gárdonyi verse az antológia bevezető darabja, amolyan „kedvcsinálója”. December folyamán, kétnaponként, egy-egy „pohárköszöntőt” adunk majd közre az antológiából, hogy ezáltal is ünnepi kedvre hangolódhassunk. (Káfé főnix)