Lehullt az első hó. Most már biztosan itt a tél. Jött a Mikulás, jön a Karácsony, a Szilveszter. De álljunk csak meg… Jön a Télapó, az Angyal, az ajándék. Mi lesz a karácsonyfa alatt?
Cike ül a haverokkal, pohár sör és cigi mellett, úgy meséli: “Mindjárt itt a Karácsony és az én gyerekkori álmom még mindig nem valósult meg. Azt álmodtam, hogy az Angyal hoz egy autót a Karácsonyfa alá, és én most vettem meg ezt Mercedes A4-est. Ennyit az Angyalról…”
Kollégái tudták róla, hogy tehetős család ivadéka, ezt ő többször hangoztatta, no meg azt is, hogy Júlia, a felesége mennyire szegény családból származik; évek kellettek ahhoz, hogy megértse: immár mindent megengedhetnek maguknak. De egy Merci azért mégis csak Merci, amikor a világ a roncsautó programhoz menekül….
Miután Cike hazament a kocsmából, Péter haverja rendelt még egy kört és bedobta ötletét:
– Felhívom Völgyes Jancsit, a Balkán Bajnok autóversenyzőt. Ez a Jancsi ugyanis pilóta, autóversenyző és autóbolond. Jó buli lesz, meglátjátok.
Mikor Jancsi megjött, leült az asztalukhoz, megkérdezte, mi az a sürgős ügy, ami miatt idehívták? Mindenki Péterre mutatott,aki mindjárt bele is kezdett:
– Janócskám, Cike kollégánk évek óta elsírja magát, hogy gyermekkori álmát sose teljesítették szülei: a karácsonyfa alá sose került gépkocsi. Nem holmi játékautó, hanem egy valódi… Neki kellett megvenni most egy Mercedes A4-est. Úgyhogy nem hisz már a mesékben. Úgy tudom, versenyzőként másodpercek alatt szét tudsz szedni egy járgányt, majd össze is rakod. Meg tudod ezt tenni egy Mercivel hogy olyan maradjon, mint új korában?
– Ez csak idő kérdése…
– Mi lenne, ha a Cike kocsiját szétszednéd, majd bevinnéd a nappaliba, a karácsonyfa mellé. Lehet?
– Meglesz!
Mire be is dobtak mindjárt áldomásként egy-egy sört. Csakhogy Péter ekkorra már kissé berúgott. Felkereste Cike asszonyát, Júliát, akinek elmesélte a tervét. A feleség rábólintott, reménykedve, hogy férje ezzel talán leszokik a karácsonyi siránkozásáról.
Este Júlia asszony így szólt azért Cikéhez: “Holnapután Karácsony, reggel keresd fel édesanyádhat, elvárja, a kocsikulcsot tedd le itthon, menj a 6,20-assal, mert ott úgyis leiszod majd magad.”
Jancsiék kilenckor ott voltak a lakás előtt. Péter jött a kulccsal. 48 perc alatt szedték szét a kocsit, 15 perc alatt becipették a nappaliba, a Karácsonyfa előtt 30 perc alatt újra összeszerelték. Ment, mint a karikacsapás
Cike az utolsó busszal jött haza, danolászva: „Ide lábam, ne oda.” A nappaliba lépve elkiáltotta magát: “Júlia, mi ez a kocsi a fánál?” “Mondtam, hogy leiszod magad – bosszankodott az asszony – na, gyere szépen lefeküdni.
Cike úgy is tett, elaludt. Reggel, a zuhany után a nappaliba lépve újra üvöltözni kezdett: “Júlia egy kocsi van a Karácsonyfa előtt.”
“Nocsak, úgy tűnik, csak meghallotta az Angyal a kívánságod. Elhozta, amit annyi éven át kértél, de hogy miként viszed ki, az már a te bajod!”