Farkas József György: Kossuth Emília – New York/Brooklyn
Mint arról sorozatukban már beszámoltunk, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után nemcsak Kossuth Lajos választotta az emigrációt, de a bécsi udvar családtagjait is elűzte az országból. Formailag özvegy Kossuth Lászlóné, a kormányzó édesanyja kérelmezte Ferenc Józsefnél a család kivándorlását az Amerikai Egyesült Államokba. A bécsi kormány javaslatára a császár 1852. április 9-én hozzájárult a kérelem teljesítéséhez.
Tizenhatan kaptak kivándorlásra jogosító útlevelet: özvegy Kossuth Lászlóné ( http://infovilag.hu/hir-34561-kossuth_laszlone_brusszel.html ) mellett három leánya, köztük Kossuth Emília (1807-1860) férjével, a lengyel Zsulavszky Zsigmonddal, továbbá Emil (15 éves), László (14 éves), Kázmér (9 éves) és Zsigmond (6 éves) nevű gyermekeikkel.
Kossuth Emília tehát családostól az Egyesült Államokba emigrált. Ottani hátralévő nyolc évéről nem sokat jegyeztek fel a krónikák, s bár közszeretetnek örvendett a magyar emigránsok körében, valószínűleg nem voltak ezek könnyű esztendők. Férjét utóbb a Valóság című folyóiratban egyenesen „lengyel kalandornak” titulálták, akihez hasonlóan három fia is kalandos életpályát futott be Amerikában. Kossuth Emíliát az ottani magyarok mély részvéttel búcsúztatták halálakor, New York Brooklyn városrészének Green Wood temetőjében felállított sírkövére, egy több mint négy méter magas márványobeliszkre rávésték a neki tulajdonított gondolatot: „Akkor térek haza, ha Magyarország szabad lesz…a szívem ott van..” Legfiatalabb fiát, Zsigmondot (1863-ban hastífuszt kapott a hadseregben) ugyancsak édesanyja sírjába temették el.
Az elhanyagolt síremléket a New York-i magyar főkonzulátus vette gondozásba, és a 2017-es március 15-e közeledtével Kulin Ferenc, a képviselet vezetője (képünkön) munkatársaival megtisztította a szinte megfeketedett obeliszket, így ismét annak eredeti színe érvényesül. A diplomata egy rádióinterjúban azt is elmondta, hogy a kormányzó legfiatalabb húgának, az ugyancsak ebben a városban elhunyt Kossuth Zsuzsannának is megkeresték temetkezési helyét, s a beazonosított helyszínen méltó síremléket kívánnak állítani „a nemzet fő ápolónőjének”.