Nagyon divatos volt egypár évtizeddel ezelőtt kényesebb témákat kínai történet alakjában megírni. Persze minden copfos atyafiról rá lehetett ismerni egy-egy ismerős alakra.
Kedvem volna ezt az agyondolgozott zsánert feleleveníteni.
Annyi téma kínálkozik most a kínai történetekre.
Annyi érdekes dolgot lehetne megírni, annyira aktuális a kínai tincs… (Kínai történetek / Debreczeni Hírlap 1899. február 13.)

Pár évvel ezelőtt Sarah Bernhardt párizsi színházában egy merész problémájú darab került színre. Egy leány volt a dráma hősnője, ki ártatlanságot vár leendő férjétől.
Szóval a dráma azt a kérdést veti fel, hogy vajon csak a férfi várhatja a nőtől a tisztaság megőrzését a házasság számára, vagy egyedül a nőé ez a kötelesség, s a férfi a legviharosabb úton evezhet a házasság kikötőjébe?…
Párizsban kevesen gondolkoztak a probléma felett, de annál többen nevettek rajta.
A dolog ugyanis úgy áll, hogy a becsület fogalmát a férfiak alkották nemcsak a maguk, hanem a nők számára is.
Márpedig nincs olyan alkotása az emberi szellemnek, melyben egy parányi önzés ne volna, és nincs olyan fogalom, mely ruganyosságra nézve a becsület fogalmát felülmúlná.
Van azonban egynéhány férfi, kiket bizonyára betegeknek tart, s van egypár nő, kiket elkeseredett feministáknak gúnyol a modern felfogás.
Ezeknek csak egy képük van a becsületről. De ez az egy kép kizárja a bukott leányt éppen úgy, mint azt a férfit, ki ravaszul ejti meg a fiatal nő ártatlanságát. (Becsület /Debreczeni Hírlap 1899. március 17.)

Folytatjuk