Évek óta kereng a neten (mint ’bölcs gondolatok az életről’) – minden lehetséges nyelven, még spanyolul is és magyarul is; néha csonkán, néha átköltve, sosem ugyanúgy; de mindig föltüntetve szerzőnek, írónak Pablo Nerudát. A versnek két magyar műfordítását is ismerem: az egyik Somlyó Györgyé (1920 – 2006), a hatvanas évekből – a másikat a minap fedeztem föl a győri Műhely folyóirat legfrissebb számában, Imreh András (1966) tollából való. Nem csak a két költő-műfordító között van jó ötven év korkülönbség, a két fordítás között is van legalább ennyi. Minkét magyarítás szép, magával ragadó és a lehetőségeken belül hű is.

A lehetőségek viszont korlátozottak. A Neruda-vers körül ugyanis sűrűsödik a köd és a homály. Már a szerzőség is problémás: tényleg Neruda írta-e… Megbízható és hiteles Neruda-vers alapot ugyanis nem találtam a neten; különösen nem egy kritikai kiadást (talán nincs is). Helyette találtam vagy másfél tucatnyi változatot – különféle blogokban meg újságcikkekben.
Semmiképpen sem írhatta mindet Neruda … De meglehet, hogy bizonyos változatokat maga Neruda ’eszközölt’ – kritikai kiadás híján ezt nem állíthatom – és az ellenkezőjét sem. (A kritikai szövegrögzítés hiánya olyasmi – sőt: rosszabb, mint amikor a lábatlannak ellopják a mankóját…) Ezért (is) fontos a ’kanonizálás’, a szövegkritikus közlés. A két említett magyar fordítás is különbözik, ha nem is sokban (pl. a címükben – ráadásul az ’eredetiben’ nincs is cím; a szóválasztásokban: a ’muere lentamente’ Somlyónál ’lassan meghal’, Imrehnél ’elsorvad’, ráadásul ’lassú tűzön’; Somlyónál ’boldogtalan a munkában vagy a szerelemben’ – Imrehnél ’belezápul a munkába-szerelembe’ – de ez itt most nem összehasonlító hermeneutikai műfordítás-elemzés). Amúgy más költők is gyakran változtatnak opuszaikon, néha csak egy szó, egy mondat erejéig – de a precízebbje (és becsületesebbje) megosztja az olvasóval az átalakítás tényét, néha okát is.

A Neruda-vers is – mint megannyi más írás – a becstelen briganti bloggerek áldozata lett. Biztos mankó híján a tahóblogger azt ’másol’ ki/be, amit akar, és ahogyan jónak látja (főként saját, önös céljai eléréséhez). Mert a blogger mindig villogni akar: a bunkóbbja egyszerűen ellopja mások gondolatait és azokat saját neve alatt teszi közzé, a szelídebbje csak a maga képére formálja (hogy ’istenvoltát’ bizonyítsa). (Csöppet sem vagyok blog-ellenes: vannak kiváló blogok és kiváló bloggerek is !) Az internet korunk egyik legnagyobb – és egyben legtahóbb – találmánya: az ige könnyedén eljut mindenkihez, de nem csak az igaz verbum, a hamis, a bugyuta, a káros is. Olvasási-befogadási szokásaink az internet függvényében (is) megváltoztak, a hihetetlen gyorsasággal és hatalmas tömegben ránk zúduló információ rabul ejt (mert – régimódian – még hiszünk a leírt szóban; a Wikipédiát is hiteles információnak tartjuk, noha közismert, hogy szócikkeit nem szakképzett, tudós enciklopédisták írják – mint egykoron – hanem ismeretlen tudású és szándékú ’véramatőrök’).
A ’wikis információk’ sokszor önálló hoax-életet élnek az ellenőrizhetetlen blog-kultúrában/kulturálatlanságban. Szinte mindenki a netről tájékozódik (ezért lassan nem is érdekel senkit a kritikai kiadás, a helyes olvasat). Nerudából egy jópofa bölcsködő retró-ürge lesz a neten, akivel könnyű azonosulni: ’Jól megmondta az öreg! Magam sem tudnám jobban!’ Latin-amerikai egyetemisták szakdolgozataikban bizonytalan eredetű ’Nerudákat’ elemeznek. Már Chilében is föladják házi feladatnak valamelyik blogos verzió ’földolgozását’…

Noch dazu, egy brazil hölgy (az 1961-ben született Martha Medeiros újságíró és költő) a neten terjedő pszeudo-Nerudát saját művének vindikálja. Be is bizonyítja, hogy ő jelentette meg elsőként valamikor a nyolcvanas években – csak azt hallgatja el, hogy ’művéhez’ a gondolatokat Nerudától lopta, azokat szétszórta a maga opuszkulumában és föllazította őket saját veretes közhelyeivel. Egy nagyon lapos okoskodás jött ki belőle, még blognak is alacsony színvonalú (bár könyvekben, újságokban, még irodalmi lapokban is megjelent).
Kinek van joga – fordítás vagy/és népszerűsítés ürügyén belebarmolni egy költeménybe? Szabadon rövidíteni, hozzáírni, verset prózásítani (még rosszabb: prózát rigmusokba szedni), szavakat megváltoztatni , szavakat és gondolatokat kiemelni, logikai sorrendet fölrúgni, eszmei mondanivalót hozzábiggyeszteni..? – Ellopni a fényes és jól csengő (pl. Nobel-díjas…) nevet, hogy hamis áruvédjegyként használhassák..? Még egy bűnrossz epigon is mennybe mehet a neten, ha bátran lop… Senkinek nem lehetnek ilyen ’jogai’ ! De nincs, aki megvédje a neten a (legtöbbször már holt) költőket. Nincs egy Karinthy, aki anno kinevette (jóindulatúan) szegény Gyóni Gézát, pedig ő nem is volt epigon, még kevésbé verstolvaj (’Fenti verset nem Petőfi Sándor írta, Hanem Petőfi Géza.’) Gondolom, az eddigiekből is sejthető, mennyire utálom a netes ’átköltőket’.

Mint jeleztem: én magam sem találtam meg a szóban forgó Neruda-vers ’kanonizált’ formáját, pedig mindenfelé kerestem a neten. Nem tudom, melyik kötetében jelent meg – de a hatvanas éveknél nem később. Megtaláltam ugyanis Somlyó György (régi, félévszázados) fordítását egy hazai Neruda-válogatásban. Ismerve a műfordító alázatos ragaszkodását a szöveghűséghez és a formához (és tudván, hogy a hazai köteteket akkor még igazi hozzáértők lektorálták, filológusi-bölcsész gondossággal; sőt: föltételezve, hogy talán még maga Neruda is látta, jó barátok voltak Somlyóval; valamint szem előtt tartva a tényt, hogy a Somlyó-fordítás szinte a verset lenyúló brazil költőnő előtt született) – Somlyó szövegét vettem ’textus receptus’-nak (általánosan elfogadott, hitelesnek mondott/tartott szövegnek; ezt eleinte csak a Bibliára értették, de később kiszélesedett használati köre és hermeneutikai alapfogalommá lett). És az e fordításnak legjobban megfelelő spanyol nyelvű változatot kiáltottam ki az igazi (nem bűnben és blogban született) eredeti Neruda-versnek.

A (kikövetkeztetett) spanyol szöveget csupán érdekességnek csatolom ide – spanyolosok és újlatinosok örömére(?) – a brazil-portugál plagizáció közlésétől eltekintek (annyira primitív):

Muere lentamente
quien no viaja,
quien no lee,
quien no oye música,
quien no encuentra gracia en sí mismo.
 
Muere lentamente
quien destruye su amor propio,
quien no se deja ayudar.
 
Muere lentamente
quien se transforma en esclavo del hábito
repitiendo todos los días los mismos trayectos,
quien no cambia de marca,
no se atreve a cambiar el color de su vestimenta
o bien no conversa con quien no conoce.
 
Muere lentamente quien evita una pasión
y su remolino de emociones,
justamente éstas que regresan el brillo a los ojos
y restauran los corazones destrozados.
 
Muere lentamente
quien no gira el volante cuando está
infeliz con su trabajo, o su amor,
quien no arriesga lo cierto ni lo incierto
para ir atrás de un sueño,
quien no se permite,
ni siquiera una vez en su vida,
huir de los consejos sensatos.
 
¡Vive hoy!
¡Arriesga hoy!
¡Hazlo hoy!  
¡Hazlo ya!
 
No te dejes morir lentamente.
Disfruta de la vida a tu velocidad.
No te impidas ser feliz.
¡Haz tuya la felicidad!
 
Pablo Neruda

És ide csatolom a Neruda-vers (egyik) magyar fordítását:

Pablo Neruda: Egy himnusz az élethez

lassan meghal az,
aki soha nem megy útra,
aki nem olvas,
aki nem hallgat zenét,
aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát

lassan meghal az,
aki elvesztette önszeretetét,
aki nem fogadja más segítségét

lassan szokásainak rabja lett,
aki mindig ugyanazt az utat járja,
aki soha nem változtat támaszpontot,
aki nem meri öltözete színét cserélni
vagy soha sem beszél ismeretlenekkel

lassan meghal az,
aki elkerüli a szenvedélyt
és az izgalom örvénylését,
amely a szeme fényét gyújtja
és gyógyítja a szív sebeit

lassan meghal az,
aki nem tudja célpontját változtatni
mikor boldogtalan
a munkában, vagy szerelmében,
aki nem mer veszélyt vállalni
az álmai megvalósítására,

élj most!
légy merész ma!
cselekedj mindjárt!

Ne hagyd magad lassan meghalni!
Ne vond magadtól meg a boldogságot!

Somlyó György fordítása

1. Pablo Neruda – Egy himnusz az élethez – Algamon:
   2025. április 30. 03:19

   […] Szentgyörgyi Nagy József: Akkor most higgyünk az internetnek? […]

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ