Amilyen szeszélyes volt az időjárás, olyan nyugodt volt a héten a politikai élet.
Egy miniszterelnöknek a kiegyezés ügyében tett lépéseit a legvérengzőbb ellenzéki tigris is tudomásul veszi!… Hát hallott még ilyet Európa? Mi szükség van akkor a kormánypártra, ha az ellenzék mindenre igent mond?… Úgy hallom, hogy a politikai dolgok[nak] ez a fordulata úgy elkeserítette Márk Endrét, hogy elhatározta politikai szereplésének befejezését… Igaza van! Ha már mindenki mameluk lesz, akkor nem fizeti ki magát a mamelukság!… (A hétről / Debreczen 1899. június 17.)

Őszintén megvallva, nem értem a vendéglősöket. Mi a manónak tartanak ők kongresszust?… Velük, úgyszólván náluk élek, s mégsem tudom ezt a kérdést megfejteni. Ők a világ legszerencsésebb financier-jei. Legnagyobb percentre dolgoznak, s legkevesebben kerülnek közülök a szegényházba.
Hát mi panaszuk van?…
Debrecennek van egynéhány száz vendéglőse, s mind tisztességesen megél. Nincs szükségük tömörülésre, tiltakozásra, legkevésbé pedig kongresszusra.
Ellenben gondolkozzunk csak!… Mi a bajuk a debreceni vendéglősöknek?
Körülbelül az, hogy pár év alatt nem lehetnek tőkepénzesek… De édes vendéglőseim, az tán nem elég ok háromnapos kongresszusra?…
Hiszen vagyunk itt ám nagyon sokan, kik elvégeztük jelesen a középiskolát, az egyetem auláit is sorba jártuk, s azért mégis megelégszünk avval, ha napról napra egzisztálni tudunk!! Ha a kongresszus segítene rajtunk, bizony mi is tarthatnánk évenkint néhány kongresszust. (Vendéglősök kongresszusa / Debreczen 1899. augusztus 26.)

Folytatjuk

Budapest, az Arany Bárány pincéje az Ady Endre utcában, 1964 / Fotó: Fortepan.hu