kedvesem, már elszálltak a darvak
szánkról is leszáradt a félmosoly
a cinizmus olajra lépett
maradt az üres szív
halvány fény oson a homlokon
az utcák üresek, mint ünnepkor
a házakban forralják a bort
kezedben ott egy fél pohár
a jóból, mit a szomszéd hozott
ketten ülünk az asztal mellett
kutyánk elhagyott
csak macska van
az is idegen
de a sarkon túlról
idekacsint egy másik
otthonából kivert
beáztatott levegőprésben
piheg még, amíg engedi az Isten
a föld
együtt nézzük, hol volt a tegnap
s hová tűntek az idők

2017-12-09

1. Kapui Ágota:
   2017. december 10. 07:17

   Megejtően szép, bensőséges hangulatú vers, az egymásrautaltság és összetartozás kis remekműve. Finom nosztalgiával, elégikus felhangokkal…

2. Nászta Katalin:
   2017. december 10. 11:28

   Köszönöm, Ágota,hogy értékeled is. Ez plusz az elismerés mellett :)