hogy pótoljam az elmulasztottat
nem tudom pontosan
csak írok, mint író az asztalfióknak
„mert addig élek én, ameddig él a szó
versemben,”

írom át, mintha belőlem
a valóban költő Radnóti Miklóst
nem vagyok én sem kisebb-nagyobb
csak amekkorára mért a sors
s azon vagyok,
hogy a rám mért időegységet
kitöltsem valamivel
de te egyébbel foglalkozz
s ha most ideírnám, amit valóban érzek
hogy úgy szeretlek, mint a mézet
kiskanállal, nem csak néhanap
lehántanád rólam az utolsó bőrt is
a hetediket
hogy meghaljak

1. Gergely Tamás:
   2017. december 12. 09:40

   Hogy pótold az elmulasztottat…?, érdekes

2. Nászta Katalin:
   2017. december 12. 13:54

   Lehet, pótolhatatlan—
   lehet el sem mulasztott…
   ezt sem tudom pontosan…
   :)