B. Tomos Hajnal: Ceruzaábra
Valaki kiradírozta
mögülem a hátteret.
Valahonnan barlangleheletű sötétség
süt a homlokomra:
nem látni az álmok vonulását.
Lábam előtt az út vonala
hirtelen megszakad,
mint lefejezett kígyó
és emlékek hevernek szanaszét
– kinőtt, levetett göncök –
Ott állok a pengeélnyi
dimenzióban,
akárha csontelváltozások
fájdalma.
Csak ujjaimmal markolom a ceruzát,
mint aki a látszat dacára,
befejezetlennek tartja az ábrát.
Pusztai Péter rajza