Hajtják ökreiket fel észak felé a kivert, a kiüldözött, a hazátlan búrok.
Viaskodik bennem két hatalmas érzés. Az egyik emlék már ugyan. Jó szülők és lelkes tanárok szurdalták a szívembe, s minden egyes szúrásnak nevet is adtak: szabadság, haza, függetlenség, áldozat, hősiesség stb. Minden szúrás behegedt. Nem édes-fájdalmas érzés ez már egyik sem, csak emlék…
…A másik érzés az erősebb s talán igazabb is. Aki él – éljen!… Lakmározzék az élő, pihenjen a halott. Éljen az erős, vesszen a gyönge! Minden élőnek egy élet adatott. Ezt az egyet ne áldozza fel másért. Szép élet a szamaritánusoké is, de szebb volt a német rablólovagoké. A természet adta a gyöngét – táplálékul az erőseknek.
Ám azért összeszorul a szívem… Kietlen éjszakában húzódik a levert had. Nem zokog, csak csuklik az ember, roskad az öszvér, ordítnak az ökrök… A szomorú sereg lármáját visszaadja a vadállatok ordítása. Mintha sírjába menne ez a szomorú menet… Lent, délen lángoló majorok, tanyák világolnak a kietlen éjszakába. Idehallik a részeg angol katonák győzelmi nótája. Kíséri a gyászmenetet egy ismeretlen, vad vidékre, száraz fövényű, sivár tengerfenékre… Búcsúznak a búrok Búrországtól…
Ejh, találnak más hazát!…
*
Ha minket egyszer innen kivernének, nem vón hova mennünk.
Cinikus mosollyal nevetek ki mindent, de egytől összeszorul a szívem: „e nagy világon nincsen számunkra hely”. (Hétről hétre / Szabadság 1900. június 3.)

A búroktól e héten megvontunk minden erkölcsi támogatást.
Játszhatják odalenn már kis gerilla játékaikat, mi már nem bánjuk.
Megátalkodott búrbarátok is frontot csináltak. Úriember ma már az anyacsászárné tervein aggódik, vagy Seymour tengernagy sorsát latolgatja.
A pártalakulás még a kezdet stádiumában van. Annyi bizonyos, hogy a boxerekre kevés jut a búroktól megvont erkölcsi támogatásból.
A Zenta sorsán aggódunk még, meg a trieszti bakákén. Vén háború-smokkok azonban már Európát is osztják. A Müllerájban, Magyar Királyban beszerezték Kína hiteles térképét – a legújabb tagosítások is benne vannak.
A térképeken aztán folyik a világharc.
Müller Salamon arra is el van készülve, hogy a boxerek Olasziig mindent elfoglalnak.
– Legalább az én cukrászdám esnék a határvonalba – sóhajt fel néha, persze kevesebb magyarsággal –, hogy mind a két táborból idejárjanak… (Hétről hétre / Szabadság 1900. június 24.)

Folytatjuk