B. Tomos Hajnal: Jövőd feketerigó éneke
Egyszer csak megmoccan benned,
hordani kezded, mint magzatot
szíved alatt, a halálod.
Megvackol az erek falában
s akárha egyetlen jövőd lenne,
mohón szívja életed.
Ököllel fojtott szavaid helyén növekszik,
kipusztult agysejtjeid légüres terében,
döglegyek zümmögésében.
Eljátszik képlékeny esélyeddel
s mint sötét folyosón elnyűtt szőnyegeket,
összekuszálja érveidet.
Hálós ujjain feketerigót billeget:
éneke belülről
szövi be szemedet.
Pusztai Péter rajza