Gizi egyszer kimosta a verseket. A kádba állította őket, kisikálta a körmóket, belenézett a fülükbe, letörülte a csipájukat, semmijük sem maradt szárazon. Aztán kifésülte a hajukat, tiszta inget adott rájuk, szoknyácskát, nadrágocskát, tükörfényes cipőt. Szép sorban maga elé állította őket, csak úgy csillogtak-villogtak.
Elégedetten végignézett rajtuk. Már éppen megszólalt volna (szép szónoklatot készített elő a számukra, egy hétig gondolkodott rajta), amikor rájött, hogy megváltozott valami. Tiszták voltak, elegánsak, makulátlanok, csak éppen már nem voltak versek.
Rögtön kiparancsolta őket az udvarra. Hálistennek nemrég állt el az eső, volt sár elég.

Forrás: Gizi-mesék. Parnasszus folyóirat, 2017/ 3. szám, ősz. Hervay Gizella-összeállítás és emlékezés (Redivivus)