voltam magam is visszavonó
mint ki megbánta, amit tett
vagy csak nem merte tovább vinni
– nehéznek tűnt –
azt a keresztet
ha ez így van, s úgy tűnik igaz
nagy árat fizetünk érte
vajon tényleg kiírhatjuk magunkat
belőled, Isten tenyere?

hol van akkor a Te munkád?
híja lenne tán?
nem teljes?
vagy csak nekünk kell a hit hídján
maradni szüntelen?

mindig leesik egy új cserép
elrejtett falaidról
s elénk tárul szentségedből
egy új ablak, egy új ikon

csak egy négyzetnyi
vagy ovális
hogy kibírhassuk a látványt
hiszen önmagunk állunk ott
ránk pirít az a szivárvány

nem vagyunk kész
ó még nem
alakulunk még, Uram
adj még egy csöppnyi
kegyelmet
rendbe hozni dolgainkat

2017-12-13

1. Kapui Ágota:
   2017. december 16. 07:11

   Mi mindig alakulunk… A készenlétet vállalni nagy bátorság lehet. Szép, igaz és nagyon emberi.

2. Nászta Katalin:
   2017. december 16. 07:16

   Köszönöm, Ágota. Reménységem, hogy a rajtam elkezdett munkát be is fejezi.

3. Idabato:
   2017. december 16. 18:39

   Köszönet az igaz,elgondolkodtató,lelki szavakért.Ma nagy szükségem volt a megerősítésre.Katim születése napja.