Különös volt,
hogy a meleg ég övén
lucfenyők nőttek
és a víz égett
olajfatörzseket
sodort a partra.

Különös volt,
hogy hajnalonta,
akárha szájszélig vérben,
merültem el
a szivárgó fényekben
s apró halak raja
táncolta körül
derekamat.

Különös volt,
hogy hatalmas márványtömbök,
mint istenek labdái
dudorodtak elhagyottan ,
s én folyton arra gondoltam,
hogy valaha itt
egy földrengető játék
maradt abba.

Aztán egy este,
(különcnek tűnhettem)
szív alakú, rózsaszín követ
hantoltam el a homokban
s föléje kagylóhéjból
keresztet ácsoltam,
mint aki tudja,
hogy ott ér véget
minden visszatérés útja.

1. Nászta Katalin:
   2017. december 17. 07:50

   Ez valami csodálatos! Köszönöm, hogy olvashatom.