Most kell élni
még igazán
megkötések
vállalások
feltételek nélkül

figyelem magam
az író figyeli
hogy jól tudom-e
még formálni a betűket
szépen olvashatóan írni
tudok-e még írni

még meneget
megnyugtat kicsit
mert az olvasó
az is én vagyok –
ha már mindent
összeolvasott
a elbutulásról
akkor jó tudni

tudni jó
hányadika
– itt a monitoron
kitéve –
odapillantok
ma április 20
kinn decemberi hóesés
csodás ámulás

a tudatod még tudja
nem hiszi a telet
s a kavargó hópelyhek
hullanak egyre
belepték az ablakom
előtti két fenyőfát
s a többi fákat

sikolt a Rügy
nem hallom
érzem
a rügy sikolya
bennem

mintha az elmúlás
vészes előhírnöke lenne

ma még vagy
írni is tudsz

adj hálát mindenért
gyermekeidért
minden megélt percért
láthattad a csodát
az Életet

élni kell
írni kell
leírni
hogy a halál tudata
nyomja a kezedbe
a tollat

írni írni
mert még vannak
gondolataid
még ápolók
védik szeretteid
ebben a világban
és a másvilágon

oda is elér a szavad
hamarabb mint
te magad

majd elolvasnak

ennyi marad utánunk
a leírt gondolatok

állj el hó
hó, hó, hó, április
ne űzz gúnyt belőlünk

mert fáraszt altat
a félszet veri belénk
leginkább

s mégis e percben
a legszebb is nekem
mert a
csodás hóhullásban
kibomlik
Öcsikém arca
és beragyog az ablakon

igen ő az
a Szépség
örökké igéző
soha el nem évülő
Szépség
a hitben
hogy minden igaz
egyben szép is
és minden szépség
ámulás

csodás csodás
hóhullás
nincs is talán
elmúlás

(Sepsiszentgyörgy, 2017. április 20.)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ