A népet megszámlálták. Nagyváradon azonban a népszámlálás még tán ma sincs befejezve. Az eredmény iránt pedig nagy kétségeink vannak. Még mindig halljuk, hogy ez vagy amaz nem kapott számlálólapot.
Hogy megszaporodtunk, az nagyon bizonyos. Pozitív számokban azonban még nem lehet beszélni.
Mivel pedig divatos dolog népszámlálási furcsaságokat közölni, mi is megreszkírozunk egypárt.
Nyárai Antalt is felkereste a népszámlálási biztos. A vidám Tóni pedig ezt írta az állás-rovatba: művész és télikabáttulajdonosjelölt. Batizfalvy Gizella azonban nem írta be, hogy a legszebb nagyváradi színésznő. Ellenben alighanem a szépségversenyre célzott Benkő Jolán, mikor ugyanezt a rovatot így töltötte be: egy nagy méltatlanság áldozata. Jókedvű proletár lehetett az is, aki arra a kérdésre, miből él, azt válaszolta: ingyen kenyérből. Furcsa volna, ha igaz volna, hogy Somogyi direktor a legáldozatkészebb igazgató címet írta a számlálólapra, s hogy Kurländer Ede dr. színügyi bizottsági tagnak mondta be magát. Ellenben megértjük, hogy Gábel Jakab a népszámláló biztos előtt sem tagadta el, hogy ő notabilitás, s hogy Sas Ede röviden a leglelkiismeretesebb laptudósítónak vallotta magát.
Természetes dolog, hogy ezek a furcsaságok éppen úgy nem hitelesek, mint az úgynevezett népszámlálási furcsaságok legtöbbje. (Hétről hétre / Szabadság 1901. január 13.)

Az ok tulajdonképpen minden. És mert minden, bajos megtalálni. Öreg János dr. philosophiae professzor jut az eszembe, ki egyszer ezt a kérdést tette föl nekünk:
– Kovács Péter gazdaember fölmászik a lajtorjára. A felesége ugyanis a padlásra küldte valamiért. A lajtorja egyik fokát eltörte a Gyuri gyerek: Kovács Péter ezt nem vette észre. Leesett, kitörte a nyakát. Ki ennek az oka?
Legalább tízféle válasz volt:
– Ő maga.
– A felesége.
– A létrafok.
– A Gyuri gyerek.
És a többi. Senki sem mondta azt, amit kellett, hogy az ok a Kovács Péter nyaka volt. Ha nincs ez a nyak, nem is törik ki soha…
Hát ez csak az Öreg János példája, aki különben a gonosztevőkről és a bűntettekről is Lombrosóval gondolkozik.
Úgy jutott csak eszünkbe, hogy látjuk, az emberek milyen könnyen sütik ki a dolgok okait. Nemcsak a paragrafusos emberek, akik elvégre az okokat is megszorított számban s előírva kapják meg, de teljesen szabad ítélkezésű, egyébként talán igen intelligens emberek is. (Az ok / Nagyváradi Napló 1901. május 22.)

Folytatjuk