Hervay Gizella az Ifjúmunkásnál (1968–1971)

Említésre méltó az a rendkívüli érzékenység, amivel az általa legtehetségesebbeknek vélt fiatal verselők sorsa fölé hajolt. Több kötetes, eredeti hangú erdélyi költőnk, Simonfy József többször is nyilvánosan bevallotta, hogy Hervay Gizellát tekinti szellemi mentorának. Igaz, hogy ennek nyomát a lapban csupán egy nyílt levél őrzi, amit a hihetetlenül nehéz körülmények között élő zilahi fiatalembernek címzett, de a szöveg egyúttal mindazokhoz is szólt, akik életkörülményeik egész sor akadályát kell hogy legyőzzék irodalmi érvényesülésük érdekében. „Verset írsz és nagyon-nagyon magadban vagy… Tizennyolc éves vagy és esti líceumba jársz. Még a helyesírást sem sikerült megtanulnod… Mostanában nincsenek tehetségkutató vizsgák és nem szokás szerkesztőségekbe hívni a faliújságírókat. Tanulnod kellene, de hogy fogsz egyetemre kerülni ilyen gyér tudással? »Két fal között lépkedő idő az életed. De míg erőmből telik, haladok – írod –, nehogy eltévedjenek utódaink.« Míg erőmből telik, én is nyugtalan vagyok érted, miattad, hogy ne »légüres térbe szült virágok«, »elkiáltott szavak« kísérjenek, hogy találj lehetőséget tehetségedet kimunkálni, művelni, hogy »őszintén szóljanak hozzánk, mint a virágok«, hogy ne kelljen megkérdened: »Vérzik a pacsirta, miért – miért vérzik?«…” (Nyílt levél Simonfy Józsefnek. Ifjúmunkás, 1970. április 2. / 14. szám)

Kérdezni, kételkedni, őszintének lenni – ezt tartotta ő a költői jelenlét fő állapotának. Erre biztatta a legfiatalabbakat, s olykor megelőlegezett közléssel a legtehetségesebbeket. De ezt a kvalitást emelte ki recenzióiban az általa lelkesen köszöntött költőtársaknál, mint Páll Lajos vagy Vásárhelyi Géza; ez utóbbi Forrás-kötete kapcsán így fogalmaz a lapban: „Vásárhelyi Géza állandó költői készenléte, fogékonysága a modern költői világ- és verslátással rokon… Verskezdő sora mindig egy már elkezdett gondolat továbbgondolása, s a vers sohasem zárul le véglegesen. Sem formailag, sem lényegileg. Nincs egyetlen olyan vers sem a kötetben, ami végleges választ adna saját kérdéseire. Ezért hiteles… Nem a verset írja – verset ír.” (Vásárhelyi Géza: A világ újrakérdezése. Ifjúmunkás, 1969. december 4. / 49. szám)

Hervay szerkesztőként ezúttal alig közöl lapjában saját verset. Míg az ötvenes évek végén a saját kötettel még nem rendelkező fiatal költőnő az Ifjúmunkásra közlési fórumként is tekintett, szerkesztői pályájának e tíz évvel későbbi, második szakaszban már a nála fiatalabbakra, azok közlési esélyeire gondolt, az utána jövők útját egyengette. Megteheti: versei akkor már megbecsült helyet foglaltak el az irodalmi sajtóban. Két versének (Anyám, Galambzúgásban. Ifjúmunkás, 1970. december 24. / 52. szám) a lap irodalmi mellékletében történő közlésére inkább csak azért kerül sor, mivel a szerkesztő, rendhagyó módon, a szerkesztőség irodalmat is művelő tagjainak írásaiból kívánt karácsonyra összegyűjteni egy csokorra valót. (Akkoriban már/még a lapnál dolgoztak, szerkesztőként, Hervay mellett: Elekes Ferenc, Kocsis István, Domokos Eszter, Tar Károly, Müller Ferenc, Lázár László és e sorok írója.)

1971 végén Hervay Gizella munkaviszonya megszűnt az Ifjúmunkásnál, utána már csak elvétve kereste föl a szerkesztőséget, Kolozsvárra költözésének előszobázós kálváriáját járta – az erdélyi zárt városba, magyar értelmiséginek szinte lehetetlenség volt felső támogatás nélkül bejutni. Gizinek ilyen támogatása nem volt.
Annak, hogy két év múlva KISZ-díjjal tüntették ki egyik verskötetét, semmi köze ama tényhez, hogy a költőnő néhány esztendőn át a KISZ KB magyar nyelvű hetilapjának alkalmazottja volt. A javaslatot az Írószövetség kompetens fórumai tették meg – akárcsak korábban, Szilágyi Domokos KISZ-díjának esetében is. (Igaz, személyesen engem is megkérdeztek, mi a véleményem a javaslatról, s természetesen mindkét esetben egyetértettem vele. Miért is ne tettem volna?)

Csíkszereda, 2017. szeptember 25.

Cseke Gábor

1. Gergely Tamás:
   2017. december 20. 08:10

   Számomra is sokat jelentett Hervay! Lendvay Évának rövid, ám indulatos cikke hívta fel rá a figyelmem
   , ami a Brassói Lapokban jelent meg a Tõmondatok megjelenésekor