…Kedves emlék lehet mindannyiunknak az első cigaretta emléke, de ugyan ki ne sóhajtotta volna el már közülünk:
– Bár a számba dugták volna az első cigaretta tüzes végét, bár később ittam volna az első pohár pezsgőt, s bár ne siettem volna úgy az első csókkal…
Különösen pedig eszünkbe jut egy régi eset.
Rozmanits Timotheus tanárunk cigarettázáson kapott bennünket, három kis gimnazistát. A mezőn történt. Kedves emlékű piarista tanárunk csak ennyit szólt:
– Holnap délben gyertek fel a szobámba!…
A legerősebb szivart kellett elszívnunk. Fél évig se gondoltunk a dohányzásra.
Mert bölcs dolog ám az: a vétkezőket avval lakoltatni meg, amivel vétkeznek. (A nebulók füstölnek / Nagyváradi Napló 1901. június 18.)

A fiatalság, a szépség, az erő nemcsak a nőknél hódítana és – sajnos – csakis a nőknél van meg.
Őket hívjuk éppen tanúságtevőkül egy nagy gorombasághoz. Ugye ők a maguk asszonyos felületességével is észrevették, hogy fogy azoknak a száma, akik őhozzájuk méltók?…
Ez nemcsak amolyan erőltetett krónikatéma. Ez nagyon szomorú valóság. Becses nemem, mely megátalkodottan viseli az erősebb nem címét és rangját, nemcsak itt Nagyváradon, de mindenütt satnyul, csenevészedik, torzul. Fölemészti őket a szertelen, ideges, modern élet.
Szociológusok, meg nem tudom én micsodák, töprengjenek tovább rajta, de így van. És ahogy naponként látom a nagyváradi szép leányok légióját, sokszor idegesen haragos vagyok: miért szépülnek egyre és többen, miért haladnak a tökéletesség felé, mikor mi erre éppenséggel nem vagyunk méltók. Már pedig mégiscsak miértünk ragyognak, ugye?… (A leányok / Nagyváradi Napló 1901. június 22.)

Pécs, az Ady-utca sarkán (1948) Fotó: Fortepan.hu

Folytatjuk