Albert-Lőrincz Márton: (Mi lennék) 

Mi lennék, Istenem, ha nem volna bőrömnek színe,
zsolnai-fehér, kábakő-fekete, naplemente-sárga,
ha eltitkolnák előlem, miért kifehéredett fekete,
összerázott sivataghomok-vörös,
levelekbe vegyült kevert barnássárga,
víz sodorta kagylószürke,
villanófényben viharzó fáradt fehér,
háború-sápadt, kopott taposott-agyag sárga,
ha nem tudnám,
ki a keresztanyám, keresztfiam, ki a dédunokám,
ha nem lenne fontos, mi van a szoknyák alatt,
és a nadrágomban, s lesz-e folytatásom,
ha nem tartoznék a szülő anyámhoz, nemző apámhoz,
s testvéreim lennének idegenek,
ha nem mondhatnám el, hogy a Marosba
önnön magyar, székely, román, zsidó,
tatár, cigány, szász felebarát verejtéke
van belemosva, belekeverve,

mi lennék, Istenem,
ha nem madárként énekelnék a fán,
nem majomként ripacskodnék két faág között,
a levegőben nem fecskeként cikáznék,
míg az acélsodronyra rá nem telepedek
úti tanácsot ülni,
s nem magam lennék a szegény gazdag,
Káin és Ábel, Mózes és Júdás
a könyv lapjain, a forgó színpadon …

2017. december 15.

Hadnagy József: Az oroszlán

Mi lenne most velem, ha
nem szelídítettem volna meg az oroszlánt,
ha nem szakítottam volna ki a
sötétségben garázdálkodó falkából,
ha harag útjára vezetnek
a holdfényt lámpásként hordozó szemek
és a Nap árnyék-függőágyán szendergő álmok… 
 
Mi lenne most velem, ha
hiszek a lapulva közeledő,
szélhez igazodó,
ugrásra kész erő fenségességében…

Mi lenne most velem, ha
nem veszem észre szemfogain
az emberi húscafatokat,
borotvaéles karmait
a gyümölcstermő fa törzsén…

Ember volnék-e még, ha
nem hiszem el, hogy az oroszlán,
akit örököltem hetedíziglen,
kezes báránnyá válhat…

1. Andrea H. M.:
   2017. december 23. 14:06

   Mi lenne velünk, ha nem lennének versek, ilyen versek

   Részemről köszönet!