érdekes lenne lemérni
a zilahi szilvapálinka
szerepét a forradalomban

nem a hőzöngő legényekre gondolok
inkább a magányos zugivókra

keresztapám nem volt zugivó
mindig csak kocsmában iszogatott
mindig szilvapálinkát
de csak a zilahiból

ha keresztapám vízfestmény lett volna
zilahi szilvapálinkában oldva
futottak volna szét viseltes bőrkabátjának
barna szálai
s keveredtek volna össze
a kolozsvári épületek
repedezett árnyékaival

bánatra
örömre
mindig ugyanazt itta
ez volt a lágyítójele
már ha ugyebár
keresztapám cirill betű lett volna

aztán hazament a forradalomban
vagy kicsivel utána
nem tudom pontosan
egyes népeknél annyira rövidek
úgyszólván pár percesek a forradalmak
leült az ágyra
s ülve maradt
úgy találtak rá
lelkének rendszerváltására

Budapest, 2017. XII. 22.