A negyvennyolcas idők előtt s még később is lengyel emigránsnak volt leghasznosabb lenni. Világos után a Petőfiek és az üldözött hazafiak sokasodtak meg. A lázasan, amerikaiasan fölpezsdült magyar élet aztán elsöpörte az ilyen olcsójános szélhámosokat. Jöttek az álbárók, az ál-tartalékos tisztek, az álföldbirtokosok stb. stb. Közben megnőtt a magyar hírlapírás, tekintélyek lettek a szerkesztők, s ma már az iparlovagok jórésze sajtóban utazik, mint ahogy elődeik báróságban, földesuraságban, tartalékos-tisztségben, üldözött hazafiságban, vagy lengyelségben utaztak.
De mi közünk nekünk ehhhez? A földbirtokosok nem szégyellték volt magukat, mert egy szédelgő földbirtokosként szerepelt. A hazafias lengyel liga sem tartott tiltakozó meetinget, mikor egy-egy lézengő ritter állengyelségét kamatoztatta. Miért kelljen nekünk és csak nekünk védekeznünk a hírlapírás parazitái ellen. A szélhámosokat leleplezzük a lapjainkban: akár áltrónkövetelők, akár jogosak, akár micsodák, mindenrendű, rangú és fajtájú szélhámost, szó sincs róla: legtöbb örömmel az ál-újságírót. De a többi a rendőrség dolga minden jogállamban és a – társadalomé. (A sajtó parazitái / Nagyváradi Napló 1901. november 14.)

Mióta gondolatait papirosra tudja róni az ember, bizony egyebet sem tesz. Panaszkodunk, hogy kezdetben vala az éden, s utána jött és maradt a bűn. Hogy az aranykorszak vasra változott. Hogy melegtelen, sivár, derűtlen a jelen. Egyebet sem teszünk és írunk a panasznál… És egyéb fegyverünk sem volt és nincs most se a hitnél. Hiszünk abban, hogy minden megváltozik. A panasz és a hit végig fogja kísérni haláláig az emberiséget s a Madách eszkimója haldokolva arra fog gondolni: milyen szép világ volt, mikor több volt a fóka, s milyen szép világ lesz, mikor több lesz a fóka. Mert kezdetben vala az éden, s utána jött a bűn, s a bűn után mindig csak jönni fog ismét az éden…
Azt a bizonyos, „régi jó világot” már kompromittálni sem kell, annyira kompromittálták. Az éden hite is igen gyöngécske már. A másik hit azonban nem gyöngül: a változás jobb lesz. Ez a kis rögeszme teszi pokollá és mulatóhellyé e földet, termeli a bölcseket és bolondokat, az erényeseket és bűnösöket, mindent, mindent…
A múlt nem volt jobb, mint a jelen. De a jövőről már ezt sohsem merjük állítani. A jövő – ezt mi annyi szeretetreméltósággal hisszük – csupa igazság, szeretet és boldogság lesz.
Eljön az idő és – hogy az aktualitás kötelességének is eleget tegyünk – mikor Magyarországon is divatba jön a nagykorúság. Mindenféle politikusok nem fognak mindig csak gyermekeskedni. (A hétről / Nagyváradi Napló 1901. november 17.)

Folytatjuk