Fülöp Kálmán: Betlehemi csoda
Arcomra éj pereg,
szundít a régi ház,
rozsdamarta arca
titkolja sóhaját.
Kábultan feltekint,
csillagfény, halk zene,
őrtüzek hamvain
angyalok éneke.
Küldi a biztatást,
várjátok, indul Ő –
mosolyog már a ház
s felnéz a vén tető.
Élő vagy álomkép,
nézem az éjszakát,
s várom a Gyermeket,
az élő, mély csodát.
Lakomban kész a hely,
bejöhetsz Jézusom,
Betlehem gyermekét
szívemben hordozom.
Pusztai Péter rajza