ne feledje györönyűszép nevemet (ajándékba tőled kaptam én)
viselgettem viselném is kár hogy már mindjárt én magam is
feledém

milyen jogon kérhetném hát tőletek
ne feledje a nevemet ki eltemet

ki tudja más hogy mi a félig ébren álmodás
látomás amint prédikál a pap s a díszes gyászsereg
hamar felejt nevet s hevet
mi eddig csak éltetett

tovább-tovább
a jó úton
sohase állj meg
félúton
ne tétovázz
hevítsen büszke
élni akarás

lásd „én tanító néni leszek” mondtam én kis óvodás
s a nagy álom valóra vált taníthattam oktathattam
szívvel-lélekkel tettem én tanítványaim gondolataiban
tovább élek hiszem én

tovább–tovább
a jó úton
sohase állj
meg félúton
ne tétovázz
hevítsen büszke
élni akarás

tiszta elméd okos fejed nem feled
ha eltemet

e tudatban büszkén hajtom le töprengő
elgyötört lelkemet és fejemet

(Szilágycseh, 1994. május 29. )