Úgy elszelelt ez a karácsony is
mintha itt se lett volna
és vitte lelkünkből szakadt
reményeinket
galoppos szívdobogásunk
aritmiás szökelléseit
álmaink városát
tele látomásos szépséggel
ízekkel szerelmes zamatokkal
az anyai vágyak elkóborolt
igásállatait
az elbitangolt szentek égből
szakadt vágyait
hogy emberré válhatnak újra
kóstolhatják a gyermekek mosolyát
ihatják a gyöngyöző életet
tömhetik magukba a töltött káposzta
evilági ízeit érezhetik
a fenyő alá tett jóságot
a pohár szélén túlcsorduló
örömöt a világ teljességét
egy percnyi együttlétben
Úgy elszelelt ez a karácsony is
mint a többi és a gyermek
gyarapodni kezdett
kinőtte a betlehemi jászlat
a barmok csöndjét a salétromrajzolatot
az istálló falán
és elindult szürke szamara hátán
anyja kezét fogva
mit sem sejtő bizakodással
a lényébe kódolt megváltó
sorsa felé