Mondott vers: Nászta Katalin – Szeretem
valaki újra felfedezte és megírta
a művészet a szerelemről szól
belőle születik ezt biztosan tudom
nélküle megszólalni sem tudok
mert szeretem az eltűnő tájat
benne az arcokat
szeretem amit elképzelek
s ha hagynak
szeretem a lehajló virágot
s a képet egy falon
szeretem a képet festő
kezét arcomon
szeretem aki néz
aki lát
aki hallgat nagyon
szeretem
az egész életet
otthonában vagyok
szeretem ahogy fáj
ahogy múlik
szeretem ahogy van
szeretlek te bűnös kurafi
és te csóró koldusom
a leggazdagabb teremtett
lény vagyok
veletek bennem
nincs nagyobb az emberi szívnél
elfértek benne mind
és elfér benne a Minden
2017-12-11
Elmondja a szerző.
Pusztai Péter rajza
2017. december 29. 07:51
Nagyon-nagyon! Olvasva vagy hallgatva, mindenképp élmény!
2017. december 29. 10:29
Szép a vers, de mondva még szebb, főleg, ha avatott ajkakról hangzik el. Köszönöm az élményt, kedves Kati.
2017. december 29. 11:03
Köszönöm nektek, kedves költőtársak. Kissé a nyugdíjas színésznő is megnyugodott. :) :)