Mondott vers: Nászta Katalin – ezer sebből vérzel

de nem sírnál
nem sírnál
kőrengeteg mögé bújnál
hogy senki ne találjon
téged
hogy van hát hogy
mégis hallom
zokogásod
a kert alatt?
hova lett a kezedben
szorongatott
virradat?
táncot lejtve ejt a nap
kimaradozik
el-elbújik
hiánya jégszilánkokból
dermedt szavakat
melledre varr
sápadt hidegleléssel
figyellek
néznél vissza már
de te csak előre
tekintesz
mint aki már tudja
tudja már
rá mi vár

2017-12-27