DÉDAPÁM BAKTER

1881. július 7-én, amikor Curt John Ducasse filozófus meglátta a világot a franciaországi Angoulême-ben, Sevillában pedig megszületett a Magas-Tátra szerelmese, Lavallé Márta, és a Wyoming nevű hajó több mint hétszáz utassal a fedélzetén megérkezett Liverpoolból New Yorkba, a mormonok földjére, Csíkajnádon, a család tizedik gyermekeként világra ver­gődött apai nagyanyám apja.
Dédapám nem meg-, hanem újjászületett: 1863-ban, másfél éves korában, feltehetően gyermekbetegségben elhunyt azonos nevű testvére reinkarnációja volt. Általa, helyette is élt, húsz évvel korábbi önmagát teljesíthette ki, saját maga volt, és a másik is, a vére, akit nem ismerhetett. Hálás lehetett hajdani másik önmagának korai haláláért, hiszen így felnőt­té válva csodálhatta Isten teremtett világát, és átkozhatta szomorú-szegény paraszti sorsát, amelyben, ím, húsz évvel később is ugyanúgy része lett. Ezt még maga Curt John Ducasse, a parapszichológus, a reinkarnáció híve sem cáfolhatta volna meg, de hát egymásról mit sem tudtak, hiszen míg Ducasse mester a Washingtoni Egyetem tanáraként élet és halál összefüggéseit vizsgálta, dédapám meghalt, hogy éljen. Nyolc gyermeket nemzett és nevelt, és míg Lavallé Márta a hegyeket járta, hogy az Omladék-völgy legszebb csúcsán, kétezer-négyszázharminchárom méteren örökre ott hagyja nevét a világnak, ő Barackoson bakterkedett a fafeldolgozó üzemnél, és a mormonok zajától nem zavartatva csendben kérte Istenét, adjon neki elég munkát és pénzt, hogy népes családját eltarthassa.
Azóta nincs faüzem és erdő, meghalt Ducasse, Lavallé, és csendesek a mormonok. Másik önmagához megtért dédapám fejfája is elkorhadt, sírja jeltelen, de őrzi ő a barackosi földet. Őrzi őt a barackosi föld.

Gergely Mózes
1881. július 7., Ajnád – 1943. március 27., Barackospataka

Forrás: Látó, 2017/11. sz.