Ennek a mi tengernyi bajjal küzdő kicsiny országunknak nem a legkisebb fátuma, hogy a hazug szájakra s mindig a szájakra ad legtöbbet. Egy ügyesen csaholó száj már szédítni tud nálunk. Vannak here osztályaink, pártjaink, nagyságaink, kiknek minden jogcímük a szájuk s kik a szájukkal nem csak élni, de ölni is tudnak.
Romantikára hajló nép vagyunk. Frázis-imádásunknak is ez az oka. S ez az oka annak is, hogy keleti módon szeretjük a tömjént. Faji büszkeségünk, patrióta képzelgéseink üstökénél lehet bennünket legjobban megfogni. Ez a bűnünk burjánoztatta föl a csaholó hazafiságot. Ezért utazik reánk minden csalás ámítás, hazugság és cselvetés a hazafiság nevében. Ez a húr mindig meghat és mindig megfog bennünket. A lényeget és valóságot nem keressük, mihelyst hazafisággal csaholják hazug módon tele a fülünket.
A magyar sajtóról nagy a véleményünk. Ez a sajtó gigászi munkát végzett és végez a magyarságnak kultúrára terelésében, modernizálásában s ezt a munkát szinte példátlan önzetlenséggel teljesíti. Bizony van annyi érdeme legalábbis ennek a sajtónak, mint az összes valamikori törökverő harcoknak, a magyarság szolgálatában. Nincs hibátlan emberi institúció. A magyar sajtó sem az. De hibái közt az a legnagyobb, hogy könnyen felül a hazug, a csaholó hazafiságnak. (Csaholó hazafiság / Nagyváradi Napló 1902. július 5.)

Egy volt nagyváradi joghallgató ül most a szegedi államfogházban, Novákovicsnak hívják. Ő Novacovici-nak írja a nevét. A fiatal román mártírok között még Bolcas Lucián van olyan hírhedt, aki viszont most Nagyváradon időzik itteni barátainál. Három hónapig ül az államfogházban Novákovics, mert megkoszorúzta Jancu sírját egy lázító beszéd kíséretében. Aki csak híréből ismeri Novákovicsot, szörnyen vad embernek hiheti. Pedig igen szimpatikus fiatal ember s romantikus, naiv, rajongó. Sokat évődnek vele magyar rabtársai. Egy jóízű ősz ügyvéd bácsi egyszer így fordult a fiatal mártírhoz:
– Novákovics öcsémet kitiltották az összes magyar főiskolákból. Jogász hát nem lehet már itthon. Hol fog akkor mártírkodni? Romániában? Hiszen ha Romániát majd annektáljuk, megsemmisítik az ügyvédi oklevelét.
Novákovics ügyvéd szeretett volna ugyanis lenni. Gondolkozott egy darabig, azután így válaszolt:
– Hát akkor leszek pápa, ki nem vándorolhatok. Külföldön nem lehet az ember – mártír!… Az ázsiai magyarok áldozata!… (A mártír / Nagyváradi Napló 1902. július 27.)

Folytatjuk