DÉDANYÁM ŐSANYA

Megszületett, de nem tudni, mikor halt meg. Hol volt, hol nem, akárcsak két fia és hat lánya, köztük majdani nagyanyám.
A fiúk még kisgyerekek voltak, amikor elhagyták a Földet: nem kértek az első nagyháborúra készülő bűnös világból. Angyalok lettek. Dédanyám szüléssel harcolt az öldöklés ellen, később a lányai is asszonyok lettek, ők is szültek, ők is így tiltakoztak – immár a második nagyháború ellen. Tatarozták-őrizték a házat, miközben férjükre vártak, gyereket neveltek, áztak és fáztak, holnapra gyűjtögettek. Aztán ahogy beköszöntött a küzdelmes béke, hosszan, csendben éltek, majd sorban halni mentek. Valahol a mélyben, az égben, dédanyámmal találkoztak.
Ősanyám most már engem figyel, tekintetével óv. Tudja, nem ismerem, tudja, övé vagyok, hiszen belőle is lettem én. Őrzi bennem a múltat, az álmot, a vágyat. Olykor csendre int.
Halkan maga felé terelget.

Gergely Rozália
szül. Fénya
1890. augusztus 1., Ajnád – ?, Gyergyóditró/Gyimesközéplok (?)

Forrás: Látó, 2017/11. sz.