Cseke Gábor: Reggel 7

a világ alszik
ájultan
vagy tán most ébredez
ásítva nyújtózkodva
kábán
s fülében az új év
neszez

halk zümmögéssel
kattogással ahogy hirtelen
nagy sebességre vált
a pillanat a perc üteme
odakint de bent
a lágy ölelésű álom
simul még szívedhez
ígér örök hűséget
s elég egy pillanat
hogy felriadva
bottal üthesd a nyomát:
látod a fagyos napot

az ágakon az éhes
madarak raját
s az időt amely
sarokba gurult
pamutgubanccá változott