Márton Tímea: Azt hittem…

Azt hittem, hogy a szerelem az alkony,
(Napkirály átkos halála,
Lehull véres koronája,)
De ahányszor látom mosolyod, arcod
(Szemed smaragd ragyogása,

Szívem heves dobogása)
Tincseidnek tűzszínű vörösében
(Vértenger bársony hulláma.
Végzetem dühös vulkánja,)
Életem hajnalát fedezem fel.

/2017. 12. 04. /