Csak azért mennék el,
hogy lássam,
hány rész vagy bennem,
mozdulatod árnya,
hangod lebbenő szárnya
mit jelez még nekem –
csak azért távolodnék,
hogy bemérjem a szükséges rosszat,
hiányod rézkarcán
az elérhető hosszat –
mit mond az utca,
emberek suhanó illata
nélküled bolyongva,
tested üres helye
vajon mit üzenne
idegen ágy medrében ?

Ott messze aztán
csak befele figyelnék,
harmic év után először,
egyedül ébrednék –
lehet, majd teát forrázok
s fehér köpenyembe bújva,
talán kicsit fázok.

1. Demeter Maria:
   2018. január 8. 06:47

   Szép vers.Egy versben a szomorúság is szép lehet.

2. B.Tomos Hajnal:
   2018. január 8. 12:46

   Egy versben a szomorúság is tetszhet. Köszönöm, Mária .