Két vers egy témára – Albert-Lőrincz Márton és Hadnagy József
Albert-Lőrincz Márton: (Bűnbeesés)
Ő volt az első modern nő, Éva.
Nem volt rossz dolga, de néha
unatkozott magányba borulva,
s hívta segítségül a teremtő Urat,
rút nagydarab férfiember csak akad
a paradicsomban, a fanyar som
s a tikkasztó almafa soron,
ő leszen az, ki sarokba szorítja a
magányt és az unalmat,
ha nem kell futnia vadak csapásán,
hús után, s sütve tálalni kásán,
míg egymaga ő is boldogtalan.
Nem volt rossz dolga, de néha
dohogott Ádám magányba borulva
s hívta segítségül a teremtő Urat,
finom, fess asszonyember csak akad
a paradicsomban, a fanyar som
s a tikkasztó almafasoron,
ő leszen az, ki sarokba szorítja a
magányt s az unalmat,
miért kellene futnia vad vádak
csapásán, hisz cerberus szemek
lesik, lesz-e gyermekáldás
a végeken.
Hadnagy József: Éden
Nem kell messze tekintenem, hogy lássam
az egykori Édent –ott van még a bordáim
között; közepén az Életfával. Alatta egy asszony
tesz-vesz, épp ajándékot csomagol az unokáknak;
ő Éva: az első Éva ki tudja hányadik Évája,
már nem fiatal, száraz ágak karcolásnyomai
ráncolják arcát, senkit nem keres, megtalált
engem: az első Ádám ki tudja hányadik
Ádámját. Boldog asszony: beérte Édenen
túl bolyongó jelenlétemmel…
Pusztai Péter rajza
2018. január 8. 06:07
Szavak labdajátéka. Biztos, jól szórakoznak a szerzők, de minden alkalommal mi, olvasók nyerünk.
2018. január 8. 09:48
Köszönöm, Hajnal. „A Kronosz kövei c. kötetben – kétszerzős, HJ-vel, Cseke Gábor bemutatta a Káfé olvasóinak – ezt írtam: „ünnepként éltük meg ezt a közös utazást, ki a fáradt hétköznapi időből egy olyan világba, ahol a megszokott fogalmak átalakulnak, hajigálható kövekké válnak…” Ez bizonyára játék, komoly, de szórakoztató.