Rajzaid óvodás gyerekek színvonalán állnak Hagyd abba. minél hamarabb. Pusztai Péter

Péterkém, Béla lelkében valóban gyermek maradt – ezért tiszta az ő lelke, és ezért szerethetők az ő rajzai, még ha művészileg nem is értékelhetők.
Bélám, te pedig ne haragudj meg a bírálatért, egy alkotással már csak úgy van, hogy egyeseknek tetszik, másoknak meg nem. Dancs Arturnak például nagyon tetszenek.

Érdekes, én karikatúráknak – fintoroknak – fogom fel e munkákat és a címadással, szellemes otrombaságukkal ezek az ábrázolások kedvesek a számomra. Egy pillanatra se gondolom, hogy grafikai mércével közeledjek hozzájuk. Ezt csak azért írom ide, hogy több legyen a vélemény. De tényleg így gondolom…

Jó, lehet viszonyulni, egyvalamiben azért egyezzünk meg: Cselény nem amatõr – képzõmûvészként sem.

Nem gondoljátok, hogy ez az amatőr profizmus vagy profi amatőrizmus nem a legjobb és legcélirányosabb vitatéma? A skatulyázás, a dobozolás nem a mi gondunk. Legalább is így látom én. Nincs miért egymásnak különféle bizonylatokat kiállítanunk. Végül is mindenki az, aminek látszik. Vagy az ellenkezője. Vagy egyik sem.

Itt sajnos nem viccel kezdõdött a beszélgetés, hanem Pusztai Péter durva kiutasító sorával, amellyel kétségbe vonta Cselényi Béla rajzainak mûvészi voltát, s ezáltal kitessékelte õt képzõmûvészként a Káféból. Az „amatõr” szál ehhez kapcsolódva jelent meg a purpárlé során, tulajdonképpen nagyon szerencsétlenül. Lehet, hogy empátiából éppen Cselényi személyének jutott a legkevesebb, vagyis mindenki jól érezte magát, csak azt feledtük el, hogy közülünk az egyik vérzik.

Az, hogy valaki egy szöveget, ami a Káféban jelenik meg, nem ért meg vagy egy képet nem szeret esetleg nem tart jónak, mindenkinek a magánügye. Minthogy a honoldal lehetõvé teszi, meg is írhatja – „Szóljon hozzá!” -, annak örvendünk, ha érvelve, árnyaltan kifejti a gondolatát. De hogy valakit egysoros véleménnyel kizárjunk, az nem a Káfé stílusa. Kirekesztõsdi játék folyik körüttünk elég a blogoszférában, a Káfé szerzõitõl és olvasóitól viszont elvárom a toleranciát.

egyébként hagyjuk is abba, mert közben meghalt egy jó költőember… ami figyelmeztet, hogy nincs idő szócséplésre

Máris elkezdtük a médiaszabályozást? Tom hangja egy kissé effelé reszel, bár hiszem, hogy nincs szándékában. Pusztai Péterünkről én inkább azt mondom, hogy direkt volt. Fogalmazásban sose csűrt-csavart: kimondta a dolgokat. Most is ezt tette. De ettől ő még jó ember.

Antal Margit vagyok, magyartanár.Csak és ennyi. Cselényi Bélának osztálytársa voltam, és barátja vagyok, szinte mindennapos olvasója.
Béla verseit én egészen különegesnek érzem, egyedinek, be nem skatulyázhatónak. A lelke már gyermekkorában sem volt az, amit gyermekinek (gyermekesnek ) lehetne nevezni! A rajzai pedig ugyanazt sugallják, üzenik, mint versei…nem tudom, éppen mi a divatos szó erre…Szerintem ráér skatulyába dugni …ha egyáltalán belefér majd valamilyen szabványosba.
Nehéz a másságot elfogadni, tudom. De ha nem megy, akkor sem kellene sértegetni, támadni azt, akire(amire) nincs valkinek füle, szeme. Ez tizenéves tanítványaimra jellemző…

Hogy nevem egy „kalap” alá kerül a Tzaráéval, megtisztelõ. Sejtem, hogy a Forgács-sorozatomra gondolsz, bár ez nem derül ki világosan leveledbõl. De akár Forgács, akár Vadmalac, Korea vagy egyéb szövegem, amit én írtam, nem ide tartozik most.

Bejegyzésem, amit a Cselényi Béla védelmében fogalmaztam, logikus, egyértelmû szöveg: én egyrészt nem fogadom el, ahogy azok a rajzok óvodás szintûek, másrészt nem hagyhatom szó nélkül, hogy valamelyik szerzõnket valaki, jelen esetben egy másik Káfé-szerzõ bántja. Márpedig az általad odavetett egy sornyi szöveg durva bántás volt, õ maga is úgy élte át.

Ha téged „semmisítene meg” egyetlen sommás elutasító mondattal Cselényi vagy más, téged is védenélek. Elvem ugyanis, hogy akit támadnak, azon segíteni kell. Továbbá, hogy a Káfénak toleránsnak kell lennie. Hogy azért közlünk benne, mert az jó. S mert benne mindenkinek jól kell éreznie magát. Nemcsak néhánynak. Az, hogy neked mi nem tetszik, mit tartasz gyengébb színvonalúnak, megírhatod, amennyiben kifejted, mit nem szeretsz és miért nem. Sajnos nem ezt kaptuk tõled. Te nyers hangon kiutasítottál valakit. És az egészen más. Egészen biztosan jó ember vagy, mint Cseke Gabi állítja, nekem is több kellemes emlékem van rólad még a bukaresti idõkbõl, de ez a hozzászólásod kellemetlen ízt hagy maga után.

Saját példámmal jövök: a kolozsvári Szabadság honlapján, ahol hébe-hóba verseim hozzák, már másodszor ajánlja egy ifjú titán kommentben (s még a nevét sem titkolja), hogy abba kéne hagynom dilettáns verseim faragását. Mit mondjak? Persze, hogy bántott a megjegyzés. De akkor mi van? Lehet, hogy az ő szemszögéből a verseim úgy is látszanak. Gondoltam magamban, a véleményhez mindenkinek joga van. Annyi baj legyen. Legfeljebb egy kicsit eltöprengek a dolgon. Még akkor is, ha szerintem nincs igaza. A sértéssel is úgy vagyunk, mint a fájdalom küszöbbel: kinek magasabb, kinek alacsonyabb. Ki jobban tűr, ki kevésbé. Évához csatlakozom: ne legyünk egymást felfaló kanibálok.

Néha gondot okoz az őszinte kritikám. Csupán esztétikai és nem ellenséges személyes támadás.

szeretettel Pusztai Péter

Mumus vagy Mumás? Amikor mi Kolozsváron a pince körül játszottunk (magyaridöbeli légós pince) mi a Mumásról tudtunk. Egy ideig féltünk. Szerintem a rajz nagyon jó. Mit ábrázol? Nem azt a pincét, nem azt a hangulatot. Én itt új vagyok, nekem itt minden új. Szerencsés vagyok? Hallottatok ti a „Beginner´s Mind” -ról? Azt hiszem ott tartok. Ez az egész azonnali összehasonlítás az egész világ összes rajzaival (legkevesebb: stílusaival) szerintem sarkallatos hiba. A tényleg jó fejek nem kategórizálnak, hanem kifejeznek, élnek. Hajrá Béla.