Aki szelet vet, vihart arat, mondják a régiek. És aki kies Erdélyországunk legkeletibb sarkából figyeli a szelek járását, már régen tudja: szél fuvatlan nem indul. Hogy ki fújja, ki veti, nem mindig egyértelmű. Az első fuvallatokból az sem mérhető fel pontosan, hogy kik fognak majd sarlót a kezükbe, ha eljön az aratás ideje, az viszont legtöbbször megjósolható, hogy nem csak azok, akik a vetéskor munkálkodtak.

Valami ilyesmi történik most a mi régiónk légterében is, ahol az utóbbi évek néha irányított, néha előrejelzett, máskor pedig váratlan és kiszámíthatatlan szélmozgásai meghozni látszanak eredményüket. Hogy honnan fújnak a szelek, most már egyre világosabb, sőt, van, amikor előre felkészítenek egy-egy erősebb széllökésre. Mégis, az esetek túlnyomó részében az eredmény, a vihar csak azokra zúdul, akik nem vettek részt a munkálatok előkészítéséban, nem cselekvő, csupán szenvedő alanyai a mások által vetett szelek viharának.

Bizonnyal érdekes lenne közelebbről és pontosabban ismerni a szelet kavaró, magasabb rétegek légmozgásait befolyásoló tényezőket. Ha azt vesszük azonban, hogy széllel szemben úgy sem sokat lehet tenni, amennyiben már elindult, fontosabb tudni, hogy merre tart, mint az, hogy honnan. S ki tudja, még a mi vitorlánk is kifoghat egy enyhébb s kedvezőbb szelet, nem is beszélve a sárkányeregetôk, sárkányrepülôk s más extrém sportokat űző, amatőr és profi szélbarátokról.

Fennmarad azonban a kérdés: mi legyen azokkal, akik nem ismerik a szelek járását, s nem szeretik a huzatos helyeket? Vajon találnak-e egy szélvédettebb zugot, amíg elvonul a vihar, lecsendesednek a légmozgások? És mi lesz azokkal, akik, útjukra bocsátván a szeleket, előbb vagy utóbb maguk is saját szelük által sodortatnak le a pályáról? Számítottak-e vajon arra, hogy minden szél öntörvényűvé válhat egy adott pillanatban, s elfelejti azt, aki útjára bocsátotta?

Bárhogyan is legyen, új idők, új szelek járnak, s nekünk nem marad más hátra, mint hogy, Micimackóval együtt, így köszöntsük egymást: „Boldog viharnapot!”.

* Az RMSZ 2005-ös Körömnovella-pályázatán dicséretben részesült, a zsűri által közlésre javasolt írás; a szerző kézdivásárhelyi. Megjelent: RMSZ, 2005. április 23-24.

1. Gergely Tamás:
   2011. január 13. 16:22

   Boldog viharnapot!