Ha a len virágára gondolok, az a park jut eszembe Ockelbo közelében, egy parcella lenmaggal volt bevetve, mi pont a virágzásra értünk oda Évával meg a Kisfiúval, s hát amíg behatárolt horizontunk engedte, csak a lenvirág kékjét láttuk. Elöntött engem ott a béke. A lelkemet. Milyen kár, hogy egyes politikai pártok is a len virágát választották szimbólumnak, de még azok sem tudnak elidegeníteni – én azt feltétel nélkül imádom.
Pár évig létezett egy üzlet az Odengatanon Stockholmban, a munkahelyem közelében, amelyik csak lenből készült textíliát árusított, de belebukott, amin nem csodálkozom. Nem megy a lenből készült terítő a mai modern világban, ráadásul emelt áron. Meg hát ”hideg”. Váltig csodálkozom, hogy abból a meleg virágú növényből tapintásra annyira hideg anyagot készítenek…
No de az olaj lnianyra visszatérve: a lengyel üzlet, amelyik árusítja, a közelünkben dugta ki a fejét, újabban onnan vásároljuk a Pick-szalámit például. A libamellet, a mákos rétest. No és ők tartják a polcukon a lenolajat. Az Isten tartsa meg a jó szokásuk!

Forrás: Lenolaj.hu