el sem hiszem, hogy megtörténhet
futkosó szívem is henyélhet

lesorvadt hátamról a batyu,
nyújthatom nyakam, mint a hattyú

egy ideje se gond se szemérem,
így élek levegőn s kenyéren

ez maga a barna súlytalanság
hatvan utáni sunyi vakság

már nincs annyi ahány eddig volt,
a nap is csak szem alatti folt

se kint, se bent, minden hiányos,
nem a világ, én lettem magányos

minden lefolyt már a Dunán
tevém átment a tű fokán

mintha semmi el nem múlna,
mégsem várok holnapokra

ülök esténként a széken,
oldom nyugisan kötényem,

bámulok üresen s kicsit szájtátva,
mint Attila anyja a félhomályba

megbújok gyáván, mint üregi nyúl,
itt lakik a sátán, a falamon túl

mégsem félek, amig élek,
tudom, a szentek is részegek

jó így nekem ha lapulok,
Vivaldit hallgatom s virulok.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ