Holdidő

Hogy törtet – szívem,
Vágtat, hová, nem értem. Futó-
Bolondok nyüzsögnek szerte-
Szét. Riannak évek –
Seszínű szárnyuk – keresztül-
Kasul, és honnan hovább, de!
Miért ily vadul.

Lézerfény villózgat
Estelente. Hátrafelé kaparnak
A napok. Dübör’g a szó, ha!
Tudnám, mit, némául.
Csupán csak semmit. Csende-
Sül a csönd, de! Én, ó,
Minő félvállról…

Hogy törtet szívem, kalukk,
Kalukk, hová, miért nem
Értem. Műszénát villázzak
Virtuál fejősnek? Szélkakas
Kikiril, hogy! Mit miért
Is értsem. Bölcs vagyok,
S a tyúkoktól megkérdem.

Hogy törtet – a Szívem, még

Vénen se – értem. Ó, ifjúság,
Te hol volt, hol nem – volt
Bolond. Lassíts, Idő! Szemem
Torz tükrében… Csillagok
Havaznak, és! Pajtabeli lámpás
A téli telihold. Lecsavarom.
Jó reggelt, világ. Nagy
Levegő, saztán! Elfúvom.