Mondott vers: Nászta Katalin – Ölelések (3)
mikor átöleltelek
ugye éreztél engem?
nem voltam hideg-rideg
mint hűvös egyenlet
rád gondolok
akárhol vagy
és tudom hogy érzed
ölelő karjaimban
kívánságomat
nem tudom miért
született így bennem ez az érzés
kilendülök és karomban
benne a végzés
pecsét vagy folt?
inkább tündöklő csillag
ragyogás vagy
visellek hordozlak
nincs szünet állandó
öröm és ujjongás hallszik
mit mondjak?
nincs új szó
csak az a régi
név nélkül
névtelen
untalan szüntelen
történik s szívemen
mint tavasszal
jégzajlás zajlik
2017-12-28
Elmondja a szerző